Iggy (szül. James Newell Osterberg, 1947) agyonüthetetlen keljfeljancsi. A rocktörténet egyik legnagyobb hatású és legvadabb előadója, akit minden újabb és újabb rockgeneráció felfedez magának, legyen szó a glam korszakról, a punk/new wave-ről, a grunge-ról vagy a Trainspotting közönségének azon részéről, mely a filmben halotta elsőször a Lust For Life-ot. Legutóbb épp a Trainspotting sikerét követően, 1996 végén jelent meg rendes válogatáslemez az Iguánától, a szimpla Nude & Rude, de az elég hiányos volt, az Arista kiadónál töltött 1979 és `82 közti időszak négy albumáról például nem szerepelt ott semmi (merthogy azt a periódust a Pop Music című konkurens gyűjtemény foglalta össze, szintén 1996-ban). Most, hogy a lemezcégek már jobban összedolgoznak és szinte minden több évtizeden átívelő rockkarrier megkapta már a maga ultimate válogatását (The Beatles: 1, Pink Floyd: Echoes, Elvis Presley: ELV1S #1 Hits, Aerosmith: O, Yeah!, Rolling Stones: Forty Licks, Joe Cocker: The Ultimate Collection, Patti Smith: Land, David Bowie: Best Of Bowie, Lou Reed: NYC Man stb.), végre Iggyre is sor került.

A címét a Lust For Life egyik sorától kölcsönző A Million In Prizes kronologikus sorrendben halad: 38 szám 155 percben. Itt a detroiti Stooges koszos korai szakasza (The Stooges – 1969, Fun House – 1970), olyan proto-punk klasszikusokkal, mint a No Fun, az I Wanna Be Your Dog vagy a Down On the Street, aztán itt van három dal a David Bowie segítségével és James Williamson szólógitárossal Iggy & The Stooges néven feltámasztott zenekar pengeéles csúcslemezéről, az 1973-ban megjelent Raw Powerről (a Search And Destroy, a Gimme Danger és a címadó Raw Power sajnos nem primkó eredetiben, hanem az 1997-ben Iggy által újrakevert verzióban szól), illetve három dal (I Got A Right, Gimme Some Skin, I`m Sick Of You), amelyek még az album korai változatához készültek, de hivatalosan csak 1977-ben jelentek meg, akárcsak Iggy Pop és James Williamson `75-ben felvett Kill City albuma (amelyről itt a címadó szám szerepel). A szólókarriert indító, Bowie-val közösen írt és rögzített két 1977-es sikerlemezt (The Idiot, Lust For Life) összesen kilenc dal képviseli, köztük természetesen a China Girl és The Passenger című klasszikusok, míg az Arista-periódus Sex Pistols-, Patti Smith Group- és Blondie-tagokkal készült gyengébb albumairól (New Values – 1979, Soldier – 1980, Party – 1981, Zombie Birdhouse – 1982) csak egy-egy számot kapunk, s nem is mindig a legjobbakat: a Five Foot One vagy a később Bowie által is feldolgozott Bang Bang például nagyon hiányzik innen.

A négy év szünet – drogstop és házasságkötés – utáni útkeresés melléktermékeit (Blah Blah Blah – 1986, Instinct – 1988) követően az 1990-es Brick By Brick végre újra csúcsformában mutatta Iggyt: a Guns N` Roses-tagokkal felvett Home karrierje kései korszakának egyik legjobb pillanata, a B-52`s-frontlány Kate Piersonnal közös Candy mellé pedig felkerült a válogatásra abból az időből egy másik duett is, a Red Hot + Blue AIDS-segélylemezre Debbie Harryvel rögzített Well, Did You Evah című vicces Cole Porter-adaptáció (viszont a másik nagysikerű feldolgozást, a Fekete eső című Ridley Scott-krimihez készült Living On The Edge Of The Nightot hiába keressük itt, ahogy az Arizonai álmodozók briliáns betétdalait is, ami roppant sajnálatos hiány). Az azóta készült Iggy-lemezekről (American Caesar – 1993, Naughty Little Doggie – 1996, Avenue B – 1999, Beat Em Up – 2001, Skull Ring – 2003) is kapunk mutatóba egy-két dalt, de míg a Medeski Martin + Wood dzsessztrióval felvett I Felt The Luxury beválogatásáért pluszpont jár, addig az `96-os és 2003-as album kislemez- és klipdalainak (To Belong, Little Know It All) kihagyása furcsa döntésnek tűnik, és a 2003-ben készült négy új Stooges-felvétel közül is szerencsésebb lett volna itt a Little Electric Chair, mint a Skull Ring. A Peachesszel közös Kick It duettnek szintén itt kellene lennie, még sincs. Itt van viszont érdekességként két 1970-es Stooges-szerzemény (TV Eye, Loose) 1993-ból származó koncertfelvétele, ami remekül mutatja, hogy ezek az ős-punk dalok a mai napig szemernyit sem veszítettek erejükből. Ahogy Iggy sem.


9/10