Szóval az van, hogy Luc Besson a Távol-Kelet felé fordult, ahol producerként nagyszabású felvásárlásba kezdett, forgatókönyvíróként pedig annyi keleti elemet gyömöszöl új filmjeibe, amennyit csak lehet. Ennek egyik eredménye, hogy ebben a filmben nem kedves, elpuhult színészek játsszák a kemény csávókat, hanem olyan képzett harcművészek, akik komoly filmes háttérrel is rendelkeznek, a dramaturgiánál pedig sokkal nagyobb szerepet kap a koreográfia. No, eddig az unalmas háttérelemzés.

Filmünk a közeljövő Párizsába visz minket, ahol a turisztikailag kevésbé vonzó, veszélyes külvárosokat betonfalakkal zárják el a külvilágtól, bent pedig a bandák uralkodnak. Csakhogy hatalmas erejű bomba kerül az egyik gettóba, és egy fiatal rendőrtisztre hárul a feladat, hogy bejusson és hatástalanítsa a fegyvert, kelletlen partnerként meg kap egy volt gettólakót, akinek személyes elszámolnivalója van az illetékes banda főnökével. Akar valaki fogadni, hogy hőseink időben megtalálják-e a bombát, és közben vajon elbánnak-e a rosszfiúkkal is, néhány rendkívül látványos összecsapás során?

Aki a nagy rejtélyeket szereti, az nem fog leizzadni a B13-on, ami az utolsó csavar ellenére is teljesen kiszámítható mozi. Bár a sztori csúnyán elnagyolt, az akrobatikus harcművészeti rész valóban izgalmas és baromi jól is néz ki, a bibi inkább ott van, hogy a két főszereplő közül csak David Belle szimpatikus, és tud is kicsit játszani, de az enyhén náci külsejű Cyril Raffaelli színészként olyan rossz, hogy az már fáj. Jobb lett volna, ha ezek ketten a rosszfiúk helyett inkább egymás közt játsszák le a meccset!