(Twelvetones)A 2002-es év egyik hazai szenzációja
A kis tehén című Igor Lazin-rajzfilm (és Sziget reklámfilm), valamint a hozzá készült ütődött, de kedves dalocska volt, melynek szerző-előadója, Kollár-Klemencz László a Zene a nyulaknak álnév mögé bújva egy egész nagylemezt megtöltött helyenként ígéretes, máshol idegesítő házi barkácspoppal (
A kis tehén). Úgy látszik nem csupán egyszeri kalandról volt szó részéről: új néven, de nagyjából a régi közreműködőkkel másodszor is támad – és szerencsénkre inkább az
ígéretes vonallal.
A
Csintalan albumot hallgatva néha az lehet az érzésünk, mintha egy mulatós Amorf Ördögök-paródiát hallgatnánk (
Szájber gyerek, Pitralon), de nem. Kollár-Klemencz László és billentyűs, gitáros, dobos, basszusgitáros, tangóharmonikás, pozanos-trombitás, ütős, dobprogramozó segítői a hülyéskedés határain belül komolyan gondolják, amit csinálnak. Zeneileg mindenképpen érett a produkció a bemutatkozás óta (csúcspont: a mediterrán tájolású
Az igazi és
A teve követ című popos záródal), szövegileg ugyan sokszor megmaradt az infantilizmus melegágyában (
Nyam-nyam, Virágok a réten), néha erőltetett és döcög a prozódia, de még e téren is érezhető némi előremozdulás. Másfelől azonban időről-időre az önismétlés érzete kerekedik felül, elfáraszt a gyerekes humor, és túlzásba esik a lakodalmas hangulat. Az erőteljes Amorf Ördögök-párhuzam mellett a Bëlgára (
Bigyó) és Manu Chaóra (
Osztobádé) is kikacsint a lemez, itt-ott megkapóan slágeres és szinte végig hatásos dallamokkal ringat. A vége felé több a melankolikus, elgondolkodó hangulatú darab, többször egészen ígéretesek a dalok (
Mindenki józik, Fordítva), összességében pedig még mindig érdemes várni a folytatásra.
7/10