Jan Kounen filmje az idény legmeghökkentőbb bemutatója: örökzöld westernmese az indián varázsfőzet kábulatában élet és halál között lebegő főszereplő csavarodott tudatán átszűrve. 

A Volt egyszer egy Amerika utolsó kockáin a kiábrándult Robert De Niro ópiummámorban, tompa tekintettel bámul a kamerába. A Blueberry így kezdődik. Kounen, aki tíz éve az üdén erőszakos Dobermannal beletrappolt a francia mozi állóvizébe, most is kitesz magáért. A történetmesélés és a karakterábrázolás hagyományos követelményeire fittyet hányva hipnotikus látványorgiát szervez az indián varázslás szellemében. Perui indiánok sámánista szertartásairól dokumentumfilmet is forgatott, a Blueberryben a zenetévék szombat éjszakai kínálatának villódzó stílusában, repkedő aranykígyókkal és üvegkrokodilokkal érzékelteti, hogyan is zajlik a tudatban a lélekmentés meszkalinnal. A film Jean „Moebius” Giraud legendás képregénysorozatának feldolgozása, de mintha Carlos Castaneda bolondgombás miszticizmusa ihlette volna. Sztárszereposztás ide vagy oda, bukott is jókorát. 

A Blueberry az a western, amelyik Szepes Mária olvasóinak és a hétvégi görbe estékhez ideológiát kereső romantikusoknak egyaránt ajánlható. És a többiek? Aki szimpatizál az olyan vakmerő filmesekkel, akik örömmel hagyják el a járt utat a járhatatlanért, az harmadik szem nélkül is bátran megpróbálkozhat vele. Jön a szabadtéri hippi-techno bulik szezonja. A Blueberry a legjobb bemelegítés az efféle szórakozáshoz, és még törvénybe sem ütközik.