Mi kell tehát egy szórakoztató szerb sikerfilmhez: némi mágikus realizmus sok morbid humorral, kellemesen ügyefogyott, de mindig életvidám figurák, gonosz erők, melyek akár a háború formájában is rátörhetnek hőseinkre, és megfelelő mennyiségű nosztalgikus emlék az ex-Jugoszláviából. Nos, mindezt sikerült egybegyűjteniük az alkotóknak, sőt még némi eredetiség is keveredett az anyagba. 

Főhősünket, Ratkót sajátos hóbortjai és defektjei ideálissá teszik a műfajba való beilleszkedésre: teljesen rá van kattanva a Mercedesekre, ezért nem bírja megállni, hogy ha meglát egyet, rögvest ki ne próbálja. Egy alkalommal, amikor éppen ismét börtönből szabadul sas lelke, csodás és az indítóban hagyott kulccsal rendelkező Mercedes kamionra lel, s ki is próbálja azonnal. Ratko másik fontos tulajdonsága, hogy színvak, vagyis főhőshöz méltóan már eleve más színben látja a világot (innen a film eredeti címe is: Piros színű szürke kamion). Elkezdődik tehát egy road movie a szürke Mercivel, melyben olyan áru lapul, melyről ügyefogyott hősünknek fogalma sincs. Ratko hamarosan útitársat is lel (mert mit ér a road movie szerelem nélkül?), egy kiugrott punk-énekesnőt vesz fel stopposként. Kettőjük közt azután (természetesen) furcsa szerelem szövődik, mely bár nem a kölcsönös bizalomról szól, szövetségük mégis kitartani látszik a közös cél, Olaszország elérése érdekében. 

Az utazás során átélt kalandok extra szépségét adja, hogy mindez a jugoszláv háború első napján játszódik, 1991 júniusában. Ebből kifolyólag sejthetjük, hogy nem garantált a boldog vég, és igazunk lesz... vagy mégsem? Nos, ehhez kell a mágikus összetevő ebben a filmben...