A XX. század újbarbár irányzatai közül a két „legtetemesebbnek”, a bolsevizmusnak és a nácizmusnak egyik közös vonása volt a vallással szembeni ellenérzés, aminek rettenetes tanújelét adták azokban az években és évtizedekben, amelyben tűzbe és vérbe borították a világot.
A jelenség érthető, hiszen az istenhit alapvetően más természetű abszolút igazságokat keres és hirdet, mint amik e rezsimek nagyon is földi isteneit körülvették.
A kilencedik nap története a dachaui koncentrációs táborban kezdődik, ahol a katolikus papok barakkjában sajátos átnevelőmunka folyik: a fizikai és lelki kínzásokat a tisztek igyekeznek keresztény jelképekkel, pontosabban azok kigúnyolásával személyre szabni. Az itt raboskodó Henri Kremer abbét, akit a luxemburgi ellenállásban folytatott tevékenysége miatt tartóztattak le, váratlanul szabadon bocsátják, és még útiköltséget is kap haza, Luxemburgba, ahol jelentkeznie kell a helyi Gestapo-parancsnokságon. Itt tudja meg, hogy valójában pusztán szabadságot kapott, melynek kilenc napja során el kell döntenie, meggyőzi-e a kis ország érsekét, hogy hagyjon fel a néma ellenállással, és ismerje el a náci birodalom hatalmát. A testileg megtört pap és a Gestapo fiatal tisztjének párbeszéde napról napra egyre személyesebb mélységeket kavar fel, és a határidő közeledtével egyre élesebbé válik. Kettejük elméleti konfliktusával párhuzamosan bontakozik ki Kremer belső, erkölcsi konfliktusa, a rá bízott döntésnek ugyanis messzemenő és cseppet sem könnyen átlátható következményei lesznek családjára, raboskodó paptársaira és végeredményben az egész luxemburgi népre nézve.
A film egy valós személy, Jean Bernard atya naplója nyomán készült, amely konkrét történelmi és személyes hitelt ad két szembenálló világlátás, erkölcsi magatartás dramatizált konfliktusának.
Volker Schlöndorff A rémkirályban konkrétan,
Az ifjú Törlessben áttételesen már foglalkozott a nácizmus problematikájával, most ismét egy személyes, emberi drámán keresztül feszegeti az egyén felelősségét a hatalomhoz való viszonyában.