Danny Ocean és a srácok visszatértek, és nagyon-nagyon nagy megkönnyebbüléssel állíthatom, hogy senkinek nem okoznak csalódást. Most is profik, viccesek és elegánsak, akárcsak maga a film - pedig folytatásnál ez igen ritka. Bár
a három évvel korábbi első rész igen magasra tette a lécet, azonban
Steven Soderbergh (
Szex, hazugság, videó;
Traffic) gyakorlatilag felülmúlta magát és olyan könnyedséggel fűzi tovább a történet egyszer már elvarrt szálait, hogy öröm nézni.
Három évvel a nagy Las Vegas-i kaszinórablás után a bosszúszomjas tulaj, Terry Benedict végre rátalál hőseinkre és kamatostól követeli vissza pénzét, amiből sajnos már csak kevés maradt. Így aztán a válogatott csapat, akiket Amerikában már túl jól ismernek, kénytelen áttenni székhelyét a jó öreg Európába. Csakhogy bármilyen profik is, hamar bajba kerülnek, mivel a nyomukban jár egy csinos és ravasz Europol-ügynöknő, valamint egy bizonyítási vágytól fűtött francia mestertolvaj, és még valaki, aki a távolból manipulál minden szereplőt.
Az első filmhez képest főleg annyi a változás, hogy van két új szereplő -
Catherine Zeta-Jones,
Vincent Cassel (
Gyűlölet,
Bíbor folyók) -, és sokak örömére nagyobb szerepet kap
Brad Pitt karaktere, a vagány Rusty Ryan. De nagyobb hangsúly esik a stílusra is, amiben láthatóan a nem csak rendezőként, de íróként, operatőrként és vágóként is bedolgozó Soderbergh nagyon otthon van, vagyis az
Ocean`s Twelve még lazább, még pengébb, mint az előző darab.
Kevés olyan akciófilm van, ahol sokkal szórakoztatóbb a szereplők apró gesztusait figyelni, mint magát az akciót, de ez egy ilyen film. Bár igaz, ami igaz, vannak a történetben kisebb-nagyobb lukak, következetlenségek, amikről a moziból kifelé jövet lehet vitatkozni: honnan tudták meg a széf kombinációját, miért nem tiltotta le a mobilját, hogy derült ki, hogy hamis az aláírás stb. - de mindez pont arra jó, hogy tovább stimulálja moziélményünket.