A nyolcadik kerület filmes ábrázolásában mérföldkőnek számító
Roncsfilm bemutatását követően 12 évet kellett várnunk arra, hogy a józsefvárosi témát kóstolgató tucatmunkák (
Az ember, aki nappal aludt;
Rap, Revü, Rómeó) után a bátor magyar filmesek újra hiteles nyelven és, ha nem is originált, de garantáltan lopott csomagolásban vezessenek elő egy történetet a hírhedt közig egység lakóiról, akik macskakövön uszítják kutyáikat, de aznap sosem sütnek halat.
A multikulti cselekménybonyolítás, a népdalgyűjtői igényességgel megírt dialógusok és a radikális politikai inkorrektség területén úttörő
Nyócker nemcsak etnikai, de technikai szempontból is újszerű vállalkozás: az 1986-os
Macskafogó óta az első magyar animációs nagyjátékfilm, ráadásul kivitelezésében ötvözi a hagyományos papírkivágásos eljárás (lásd
Frakk, a macskák réme) és a számítógépes 3D-animáció (lásd
Shrek) eszközeit.
A közérthetőség kedvéért:
Gauder Áron rendező és csapata háromdimenziós térben futtatja a kétdimenziós prostikat, azaz a komputergenerált józsefvárosi játszótereket és kocsmabelsőket magyar Juliskák, roma Rómeók és Sandokanok, zsidó Mórickák, arab Abdulok, kínai Csenek, korrupt rendőrök, valamint további rokonok és üzletfelek papírmasé figurái népesítik be. A műfajteremtő
South Park mintájára a
Nyócker hősei is szabad szájú, rafinált gyerekek, egy raklap zsebzseni, akik egészséges gondolkodásuk és - esetünkben - olajfúró képességük segítségével világhatalmi krízist idéznek elő.
A figurákhoz arcukat is kölcsönző szinkronhangok (
Szabó Győző,
Badár Sándor,
Pindroch Csaba,
Jónás Judit) mellett további nagyszerű művészek (L.L. Junior,
Szacsvay László,
Gryllus Dorka,
Gesztesi Károly) nyála áztatja a tizenhatos karikát, a történet zárlatában pedig a világpolitika vezetői is feltűnnek.
Kicsit bántja a szemet meg a fület, de legalább a miénk.