Ozzy Osbourne, aki ekkor, szétcsúszáson onnan még igazi rockisten, hiába lelkesíti a közönséget „még tíz évig és még tíz évig” felkiáltással, pár hónappal később kilépett a formációból. A színpadi show szerény (négy fickó egy kis színpadon), a legfőbb látványosságot a haját rázó Ozzy fehér, angyalszerű kosztümje és a talpig feketébe öltözött Tony Iommi magassarkú cipője és nyakában hordott hatalmas keresztje jelentik. A zenei anyag viszont lenyűgöző, metálgyűjteményünk egyik sarokköve lehet; a válogatás még izmosabb, mint ami a hasonló időszakban készült koncertlemezen, a Live At Laston hallható. Az olyan kötelező számok, mint a War Pigs, a Snow Blind, a Children Of The Grave, a kísérteties hangulatú Black Sabbath és persze az örökzöld Paranoid mellett a kevésbé ismert szerzemények sem tűnnek haloványabbnak: az akkor épp új Never Say Die előadása frissességével ragad magával, a Rock & Roll Doctor kifejezetten vicces, az Electric Funeral és a Dirty Women pedig a csapat legösszetettebb kompozíciói közé tartoznak. A koncertfilm valóságos tárházát nyújtja divatjamúlt videotrükköknek, töméntelen a korabeli tévéfelvételek tipikus kép- és színhibája (ezek az anyag kordokumentum jellegét erősítik), a ritmusra beadott villanásnyi vágások viszont ma is ütnek (külön figyelmeztetés fel is hívja rájuk a figyelmet).

QQQQ


1978 Hossz: 57 perc Kiadó: BMG Hang: angol 5.1