A hetvenes évek közepén járunk a nagy texasi pusztaságban, ahol egy kisbuszban füvezgető fiatalok jókedvű társasága száguld egy dallasi rockkoncert felé. Az úton egyszer csak egy rongyolt ruhájú lányra lesznek figyelmesek, felveszik a kocsiba, aztán néznek nagyot, amikor a magába borult lány váratlanul megöli magát. Innentől kezdve aztán csak rosszabb jön, a helyi seriff nem kifejezetten bizalomgerjesztő, s mintha a szolgálatkész helybeliekkel sem stimmelne valami... Egy hatalmas vasajtó mögött pedig már ott várakozik Bőrpofa, a profi mészáros, amatőr bőrdíszműves pöfögő masinájával. 

Az eddig főleg videoklipeket készítő Marcus Nispel nehéz feladatra vállalkozott, de jóindulattal is csak félsikerként könyvelhetjük el az eredményt. A vérengzések mennyiségét tekintve túltett az eredetin, de annak velejéig beteg hangulatát csak megközelítenie sikerült. Ötletes az indítás (félig-meddig folytatásnak is tekinthető), de az eredetiség ezzel ki is merül, megszokott horrormegoldásokkal operál a film, de legalább hű annyira a jól bevált receptekhez, hogy hátszőrborzolóként kiválóan működik.