Az Oasis legjobb korszakáról van szó. A brit könnyűzene elmúlt három évtizedét fuzionáló gerjedős, telivér prolirockban utazó manchesteri fiúk alig fél évvel vannak bemutatkozó albumuk, a lehengerlő Definitely Maybe megjelenése után, minden egyes kislemezdaluk egyre magasabbra kapaszkodik a slágerlistákon és a rádiók már nyomják Some Might Say című új számukat, ami néhány hét múlva vezetni fogja azt a bizonyos listát. Ekkor még nem stadionokban játszanak (a Southend Cliff Pavillon, ahol a film készült, néhányezres csarnok). Ekkor még az eredeti felállásban játszanak: a Gallagher fivérek, a gitáros-dalszerző Noel és az énekes Liam mellett még ugyanaz a három egyszerű figura nyomja, akikkel együtt kezdték négy évvel korábban - zenei képességeik korlátozottak, de ahhoz, amiről az Oasis szól, mindez épp elég, sőt stílszerű (a dobost egy hónapon belül kirúgják, a másik két mulya 1999-ben lép ki). A program 17 szám: az első album szinte teljes anyaga, a megjelenés előtt álló Some Might Say, továbbá a maxik bónuszdalai (néhányat Noel egy szál akusztikus gitárral ad elő rövidke szólóblokkja keretében), zárásnak pedig az I Am The Walrus című Beatles-feldolgozás. QQQQ



EXTRÁK

Két videoklip (Rock`N`Roll Star, Cigarettes & Alcohol) QQ