Jean-Pierre Limosin filmjének főhőse, Graham (Eduardo Noriega) hasonló cipőben jár, képtelen új emlékeket elraktározni, úgyhogy az állandó, múltnélküli jelenbe van bezárva. A minimális tájékozódásban, például a munkahelyére való eljutásban az övére erősített jegyzetfüzet segíti, amiben a legfontosabb információk vannak lejegyezve. A spanyol szupersztár alakította hős (nem meglepő módon) megdobogtatja környezetében a női szíveket, úgyhogy minden emlékezeti nehézség dacára megpróbálják elhódítani Graham szívét. Ezzel próbálkozik Iréne (Anna Mouglalis), az új munkatársnő is. A rövid intervallumok alatt, amíg a fiú képes emlékezni, megpróbálja a szerelmet „maradandó” emlékké tenni - kevés sikerrel. Bár a lánynak kb. 20 percenként újra meg kell hódítania szerelmét, a sok vesződségért cserébe jutalma, hogy az emlékezet nélküli férfi sosem válik rutinjátékossá az ágyban, hiszen neki minden szeretkezés mindig újra az első. 

A Novo egyértelműen a Memento egy lehetséges variációjának tűnik, ahol ezúttal nem egy bűnügy, hanem a szerelem és az erotika válik az emlékezetnélküliség abszurditásait feltérképező eszközzé. A vizuális gazdagság és a bizonytalan, álomszerű szerkezet teszi élvezetessé ezt a minden pillanatban szétesni látszó filmet.