A provokáció francia nemzeti bajnokának eddigi legjobb válogatáslemeze a De Gainsbourg a Gainsbarre című dupla album volt halála évéből, 1991-ből. Bár ezt a mostani kiadványt a francia Mercury kiadó állította össze, láthatóan a nemzetközi, elsősorban angol piacra készült (a borítófüzet szövege elsősorban Gainsbourg angolszász előadókra tett hatását elemzi), és akik nem ismerik az életművet, azoknak első körben ez a szimpla album, ez a 23 dal is elég nagy élmény lesz. Végül is a kulcsdalok nagy része itt van az 1958-as első slágertől (Le Poinconneur de Lilas) a beat, pontosabban a yé-yé korszak néhány pillanatán, majd a Brigitte Bardot-val (a hangzásával korát húsz évvel megelőző Bonnie And Clyde) és Jane Birkinnel közös klasszikusokon (Je t`aime moi non plus, 69 année érotique, Ballade de Melody Nelson, La Décadanse) át a diszkókorszakig (Sea Sex And Sun) és a francia himnusz, a Marseillaise irtózatos botrányt kavaró reggae-feldolgozásáig (Aux armes et caetera). Az időrendben haladó válogatás legutolsó száma, a Catherine Deneuve-vel felvett Dieu fumeur de havanes 1980-ból való, így már nem hallhatunk semmit a vén kujon New York-i lemezeiből, mint ahogy hiányzik az 1984-es botránydal, a Lemon Incest (kb. Citromízű vérfertőzés) is, amit lányával, az akkor 13 éves Charlotte Gainsbourggal (lásd: Madonna: What It Feels Like For A Girl) közösen elénekelt. De már ebből a hetven percből is látható, főleg hallható (még azaoknak is, akik nem értik a kongeniális, szexi kétértelműségektől duzzadó szövegeket), hogy ez a csúnya ember mekkora zseni volt, és hogy hatása milyen óriási a mai popzenére – nem csak francia földön.


10/10