„Mennyi mindent megoldottam / mégis itt ülök egy nagy rakás szaron” – így kezdődik a Turisták bárhol nyitódala, a Nem érdekel, mely Radiohead-ihletettségével és „zsíros, álmos lángosország” életképével még egyenes ági leszármazottja a Velőrózsák legmonumentálisabb dalának, a Vér és bélnek, de a második szám, a csilingeléssel és a „jó nagy farkú négerekkel állni a szélben” sorral nyitó hajszás slágerdal, a miskolci haknira emlékező Tiszai Pu. (elszállós zongorás kódája ellenére is) már jelzi, hogy visszalendült a Kispál és a Borz ingája - kábé úgy vagyunk, mint mikor annak idején az Ül! album után a Bálnák, ki a partra! jött (ráadásul a váltást most is doboscsere teszi hangsúlyosabbá: Tóth „Csülök” Zoltán helyére az indie rock világából jött amerikai Michael Zwecker került). Rövidebb, könnyebben befogadható dalok jönnek, a diszkó-munkahely-pokol útvonalon ingázó Etetés, a gitárcsippantásokkal és kóválygó zongorahangokkal bowie-s intrót felskiccelő, majd stabil döngölésbe váltó Küldi a megoldást, illetve a lassú sodrású, kissé radioheades Extra light. Az utolsó agy szép szomorkás versszakaira azonban már nagyon durva, apokaliptikus refrén csap le, és onnantól a lemez közepe iszonyúan beborul, az öblösre effektezett énekkel operáló Menjél messzebb! ismét ördögös, világvégés darab (középtájt – épp a lemez felezőpontján - kis tisztással), a zakatolós-ordítós Köszönöm, köszönömben pedig efféle sorokat kapunk: „köszönöm, tévé, hogy láttam / embereket, akiknek nálam / lárvaszerűbb az arca...” A finom ciccegő alapokon induló, majd szépen meglóduló Csillag vagy fecske megnyugvást hoz, a Tizenháromezredikben pedig elmúlt napjait számolja össze a basszusgitárjával etno-dzsesszesen virgonckodó énekes - és a „a jobbik fele megvolt és most jön majd ám a neheze / a seggem napba tartom s azt mondom, hehehe” sorral akár frappánsan véget is érhetne a lemez.De nem ér véget: ekkor jön a Nagyon szerelmes lányok EP-ről már ismerős De szeretnék (az Amina Sound System énekesnőjével, Németh Jucival), ami izgalmas és kedves kísérlet, az albumról azonban kissé kilóg - talán jobb lett volna eldugott bónuszdalként feltenni a legvégére, vagy meghagyni az EP-n. A beszédes című Életigenlő szám azonban a helyén van, a záró Nem fáj miatt pedig senki sem panaszkodhat, hogy az EP-ről (kissé megeffektezett énekkel) átkerült ide is – egy igazi régi veretű Kispál-sláger, ami a Nem érdekellel keretbe is fogja az albumot.

A Turisták bárhol – ha a De szeretnék helytévesztését leszámítjuk - az Ágy asztal tévé, a Bálnák, ki a partra! és a Holdfényexpressz alkotta sorba, a legjobb Kispál és a Borz-albumok közé illik (a dalai szempontjából feltétlenül ide tartozik a Föld kaland ilyesmi is). Zwecker jól debütál, a billentyűs Dióssy D. Ákos ugyan szokatlanul hátérbe szorul, a zenekar két alapembere azonban csúcsformában van: Kispál András még mindig megunhatatlan gitáros, míg Lovasi művészileg hallhatóan felfrissülve vág neki a következő tizenháromezer napnak.


10/10