Az Angliában alakult Fleetwood Macben a ritmusszekció jelenti az állandóságot, Mick Fleetwood zenekarvezető-dobos és John McVie basszusgitáros a kezdetektől szállítja a megbízható alapokat. Az első korszakban Peter Green gitáros-énekes határozta meg az alaphangot, így lett a Mac a brit blues egyik vezető együttese. Greennel három közös album készült a hatvanas években, majd változó felállással hat további lemez a hetvenes évek első felében, aztán a zenekarvezető egy amerikai stúdiótesztelésen ráakadt a Buckingham Nicks duóra, és a Fleetwood Mac hirtelen univerzális transz-atlanti popzenekarrá vált. Az így kialakult klasszikus felállás (Fleetwood és McVie mellett Lindsey Buckingham gitáros-énekes és Stevie Nicks énekesnő, továbbá a basszista felesége, a billentyűs-énekesnő Christine McVie) sikert sikerre halmozott, öt stúdiólemezt készített, majd a nyolcvanas évek végén hanyatlásnak indult. 1997-ben találtak újra egymásra, amit az átdolgozásokat tartalmazó The Dance című koncertlemez dokumentált.

Ez a mostani válogatás valóban a friss albumot készíti elő, olyannyira, hogy három Green-klasszikus (az Albatross, a Man Of The World és a Santanának is sikert hozó Black Magic Woman) kivételével csak a fenti nagy felállás lemezeiről válogat. A cím nélküli 1975-ös korszaknyitó korongot és a hetvenes évek legtöbb példányban fogyó lemezét, a mára harmincöt millió felett járó 1977-es Rumourst egyaránt öt-öt dal képviseli (Rhiannon, Over My Head, Go Your Own Way, Don't Stop, Dreams stb.), a nyolcvanas évek jellegzetes hangzását tükröző 1987-es Tango In The Night sikeralbumot pedig négy szerzemény (Little Lies, Everywhere, Seven Wonders, Family Man), míg a köztes lemezekről, az új hullámos ihletettségű 1979-es Tuskról és a gyengébbre sikerült 1982-es Mirage-ról összesen csupán három felvétel hallható - és ezzel be is telik a hetvennyolc perc.

Egy igazán jó válogatásról nem maradt volna ki Green legsikeresebb dala, az Oh Well, befért volna az 1970-74-es periódus egy-két jobban sikerült szerzeménye, a már Buckingham 1987-es kiválása után rögzített nagy sláger, az As Long As You Follow, vagy valami a szintén tűrhetően összerakott 1990-es Behind The Mask albumról - igaz, akkor dupla lemezben kellett volna gondolkodni. De még ha nem is teljes a kép, azért ez a válogatást elég élvezetes ahhoz, hogy ajánlani tudjuk egy hosszabb autóút vagy egy nosztalgikus vacsora mellé.


8/10