Az Amorf Ördögök produkciója a magyar popporondon nem csak a maga nemében egyedülálló, de maga a maga neme is egyedülálló - kevésbé nyakatekerten fogalmazva: nincsen hozzájuk fogható, és ez minden újságírói túlzás nélkül állítható. Éppen ezért nem könnyű szavakba fogni azt, amit művelnek, és hálátlan feladat is, mert szegény zsurnaliszta ilyeneket kénytelen leírni: sosem volt örökzöldek, sanzonok vissza a jövőből, űr-presszó dalok, poszt-giccs elektro-eklekto-folk, futuro-poptarisznya és így tovább, de ezzel többet árt, mint használ (egy pillanatra átsuhant az agyán a bakter-house kifejezés, ami még csak nem is helytálló, de ez egy ilyen betegség). Mindegy, ha már belejött, még egy fogódzót kreál a vizuális típusoknak: ilyen zene szól a vurlicerből, amikor Pirx kapitány az Idegen Szavak Szótárából vall szerelmet Karády Katalinnak egy kispesti kiskocsmában. Még jó, hogy az önmeghatározással a zenekar is hadilábon áll: először volt a "szobadiszkó-operett-tangó-pop-hop", de újabban már azt mondják, "jegenyezenét" csinálnak.

Maradjunk inkább a tényeknél. Az Amorf Ördögök együttes Tövisházi Ambrus és Tarsika Szabolcs agyszüleménye; a Németh László Gimnázium tanulói 1993-ban fonódtak zenekarba. A következő négy évben folyamatosan barkácsolták a "hangköltészeti műveket", amik kvázi-albumok formájában gyűltek a számítógépen (A Züvexemű Golyószóró - 1993; Ketons Go Home! - 1994; Valami más/Tenisz - 1996; A mina punk - 1997). A "lo-fi korszak" 1998-ban zárult, amikor a kalaptartó énekes-billentyűs-zenefabrikátor Ambrus és a harcsabajuszt nevelő énekes-szövegköltő-stilizátor Szabolcs ördöggé avatta a Krétakör Színházban játszó színésznőt, Péterfy Borit, aki nemcsak hajszínével hozott szőkeséget a zenekarba: első közös munkáikat a Szőke András filmjeihez írt dalok jelentették. Az Amorf Ördögökre 1999-ben csodálkozhatott rá a nagyközönség, amikor egyes rádiók elkezdték játszani tőlük a Nekem a Balaton a Riviéra című 1961-es magyar táncdal feldolgozását. A dal idézőjeles sláger lett, amit hál'istennek nem követett dáridólandi beutaló, hanem e kis kitérő után az Amorf Ördögök folytatták a saját útjukat, melynek első jelentős állomása a Betyár a Holdon album volt 2000 októberében. Aki ismeri a "két remixkirály, Bartók és Kodály" halhatatlan sort és több mint egy tucat imádnivaló dalt tartalmazó lemezt, az már elvarázsolódott, aki még nem, ámde szeretne egy új, saját játékos szabályai szerint működő és igen szórakoztató zenei világot felfedezni, az pótoljon. Annál is inkább, mert november táján itt lesz nekik ("és mindenkinek, aki szereti") a Molylepke Minibár is. Ennek okán ejtettünk meg egy kávé-teányi interjút.


- Kinek mit jelent az életében az Amorf Ördögök zenekar?

Tariska Szabolcs: - Nekem ilyen önmegvalósítási gyár. Na jó, nem gyár... A gondolataimat jobban tudom ilyen formában eljuttatni az emberekhez, mintha verseskönyveket írnék. Nem mintha az lenne a lényeg, hogy minél több emberhez eljusson...hát, azért fontos, persze. A zene világnyelv, a popzene, ezt értik a legtöbben. Ennyi.

Péterfy Bori: - Csatlakozom az előttem szólóhoz. Régi vágyam volt kipróbálni, milyen énekelni egy zenekarban. Nem számítottam rá, hogy össze is jön, ezért óriási dolog, hogy sikerült. Az soha nem volt pálya, hogy olyan dalokat énekeljek, amiket előttem már ezerszer előadtak mások. Az Amorf Ördögökben viszont megtaláltam azt, amit kerestem. Amikor Szabi mutatott egy kazettát, nagyon bejött, a zene is meg a szövegek is, elsőre azt mondtam rá, hogy ilyet szerettem volna mindig is.

Tövisházi Ambrus: - Egyfelől nekem is önmegvalósítás, nyilván, meg kicsit kényszermunkatábor, kicsit elmegyógyintézet... Vannak óvodai szituációk, a koncertezéskor például. Ebbe a zenekarba adom bele a legtöbbet. Szabival ez nekünk már házastársi viszony, olyan régóta ismerjük egymást. A többiekkel meg, akik most nincsenek itt, a zenészekkel, velük óriási szerencsénk van. Másfél éve állt össze az élő formáció és a kezdeti nehézségek dacára tök jól összeforrt. Jó zenekar lett belőle, nem haknibrigád.

- Kik alkotják a koncertfelállást?

TA: - Eichinger Tibor gitáron, Mikó György mindenféle fúvós- és ritmushangszereken, Pápai István ütőhangszereken játszik, Drapos Gergely basszusozik, Dudás Zsombor dobol, és vagyunk mi hárman: Bori, a dizőz, meg mi ketten a Szabival, akik nem igazán tudunk énekelni. Meg a szintetizátor és gépek, azokat én kezelem.

- Mindhárman különböző, színes egyéniségek vagytok. Hogyan boldogultok egy fedél alatt?

TSZ: - Mindenkinek megvan a szerepe a zenekarban. Van aki előad, van aki a zenét meg az internetoldalt csinálja, van aki csak eljön...

- Az a közönség, nem?

TSZ: - Hát igen.

- Az UCMG kiadóhoz tartoztok. Mennyire vállatok közösséget a kiadó által kinevelt és elsősorban exportra szánt Magyar Ugar vonallal?

TA: - Mindannyiukat szeretjük és tiszteljük, de mi kilógunk onnan, és ez jó. Ami a külföldre eladhatóságit illeti, a szövegeink miatt nehéz. Mert az a bugyuta szöveg, ami az általam egyébként nagyrabecsült Yonderboi slágerében van, ez a "szellők szárnyán" hangulatfestő és csak néhány sor, ami egy hétperces számban még elmegy azoknak, akik nem értik. De az Amorf Ördögöknek szövegcentrikus dalai vannak. Persze szeretnénk külföldön játszani, ezért fogunk csinálni egy koncertlemezt, amit oda tudunk adni fesztivál- és koncertszervezőknek.

- A kis magyar elektronikus zenei színtérből kilógtok, de a magyar pop mainstreamen is kívül vagytok.

TA: - Nem zavar minket. Tudjuk, hogy szembe megyünk a trendekkel, és ez rendben is van. Se ide, se oda nem tartozunk. Nem is szeretném, ha elkötelezettjévé válnánk a magyar popéletnek. Elvagyunk mi így, hogy nem játszik minket a rádió, sőt ez kifejezetten hízelgő - a rádió ugyanis csak olyan dolgokat játszik, amik hasonlítanak egy már meglévőre. És jó tudni, hogy a miénk nem hasonlít.

- Ezt a besorolhatatlanságot hogyan kezeli a kiadó?

TA: - A kiadó támogat bennünket. Inkább baráti a viszony, mint üzleti, ami sokszor hátrány, de mivel egyelőre nem ebből élünk, ez a szituáció kényelmes így.

TSZ: - Nem ilyen diktáló-dátumos a dolog.

- Ezt hogy érted?

TSZ: - Na, hát a szerződésünkben elvileg le van fektetve, hogy évente egy nagylemez és mittudomén hány kislemez, de ebből gyakorlatilag az valósul meg, amit mi szeretnénk.

TA: - A lemezkészítéssel nagyon csigák vagyunk, a magam részéről legalábbis nagyon nehezen jutok el A-ból B-be, ami a két lemez között eltelt időből meg is látszik. Mondjuk, ez az életmódunkból is adódik, hogy nem tudunk csak a zenekarral foglalkozni.

TSZ (TA-hoz): - Ha csak ezzel foglalkoznál, akkor se jutnál a végére hamarabb!

TA: - Szeretem megrágni a dolgokat: ami elsőre jó, az nem biztos, hogy másodjára is az lesz.

PB: - A kivárásért cserébe viszont elég kevés "járulékos" dolgot kapunk a kiadótól. Ami ezzel összefügg, hogy másképp terjedt el a híre a zenekarnak, nem a reklámnak köszönhetően, hanem szájról-szájra. Amire büszkék vagyunk.

- A szájhagyomány viszont torzít.

TSZ: - Persze. Érdekes, hogy voltak, akiknek úgy tűnt, ez egy mesterségesen összerakott zenekar, mert hogy koncerten olyan színes, Kelly Family-s, van benne 23 évestől a 46 évesig...

TA (TSZ-hez): - Ez nem általános vélemény, ezt csak valaki mondta!

- Fontos számotokra a zenekar megítélése?

TA: - Annyira nem, hogy kiötöljük, milyen legyen a zenekar imidzse, de annyira igen, hogy olyan tévéműsorokba például ne menjünk el, amik számunkra vállalhatatlanok, mint a Dáridó. Mondjuk a kereskedelmi tévékben azért voltunk jó néhányszor.

TSZ: - Főleg az első album megjelenésének idején volt kérdés, hogy mi lesz a helye a zenekarnak, mit fognak rá mondani az emberek, milyen skatulyába raknak bennünket... Jó irányba sodródtunk, úgy érzem. Ez a kispálos vonal, ezt szeretjük.

TA (TSZ-hez): - Kispálos vonal?! Ez hülyeség! Mi az, hogy kispálos vonal?! Nagyon sok ember szeret minket, aki utálja a Kispált.

- Szerintem Szabolcs ezt a besorolást nem zenei stílusra értette, hanem arra a szűk körre, amelyik a magyar "alternatív" zene "jól látható" első vonala: a Kispál és a Borz, a Quimby, a Neo, a Heaven Street Seven nagyjából, és most már az Amorf Ördögök is benne van.

TSZ: - Ja, nem a ródsózó vonal, hanem ez a másik, élőző vonal.

TA: - Mindig küszködni is fogunk azzal, hogy besorolhatatlanok vagyunk.

PB: - De ez tök jó.

TSZ: - Igen, mert mindig újat kell csinálni...

TA: - ...csak így van értelme. Annak nincs, hogy valamit lemásoljunk.

- Hogyan működik a zenekar egyik albumtól a másikig?

TA: - Mint a csiga.

TSZ: - A zenekar folyamatosan van, gyakorlatilag nincs szünet. Ha úgy jön ki, hogy nincsen a héten koncertünk, akkor is próbálunk. A zenecsinálás nálunk folyamatos: befejezünk egy lemezt, aztán rögtön kezdjük az újat. Egész évben lemezt csinálunk. Egész életünkben.

TA: - Igen, de azért lassú szüttyögés az.

PB (TA-hoz): - Mert neked nem az az egyetlen dolgod, hogy lemezeket csinálj.

TA: - Egyrészt tényleg azért megy olyan nehézkesen, mert nem koncentráltan folyik nálam a zenekészítés, hanem csak amikor odajutok. Másrészt néha nehéz összepasszírozni a szöveget meg a zenét. A számírás nagy része sártapasztás, és a kisebb, élvezetes része az, amikor az életre kelt számot végleges formába öntjük. Csak hát ehhez az kell, hogy életre keljen, ami nem mindig sikerül, ezért marad egy csomó csonka szám a lemezkészítés során. Sok selejttel dolgozunk, bár ezeket legtöbbször visszaforgatjuk az új számokba. Vannak olyan dalok, amik kikívánkoznak, egyből megszületik a zene és a szöveg is, de általában sokat elvacakolunk velük.

- Elképesztően gazdag és változatos az Amorf Ördögök zenei palettája, a csasztuskától a reggae-ig és túl, sőt az egzotikus hangszerek és a zenei motívumok eklektikája gyakran egy dalon belül érvényesül. Ennyi mindent magatokba szívtatok?

TA: - Nagyon sokféle és nagyon különböző zenét hallgatunk. Nekem például példaképem a Ween, amit a világ egyik legjobb zenekarának tartok: hipereklektika, ami néha popzene. A túlságosan "önkomolyanvevő" popzenét viszont utálom, mint amilyen a U2. Ugyanez a baj szegény Ákosunkkal is.

- Ez a sok hatás a hangszerelésben hogyan csapódik le?

TA: - Általában "talált tárgyakból" épülnek fel a számok, sokszor véletlenül összeszedett, egész vacak lemezekről lelopott hangok szerepelnek bennük. Olyan is van, hogy megvan egy zenei ötlet, és ahhoz keresek hangmintákat. A zeneszerzés és a hangszerelés megoldásai véletlenek, és ha vallásos lennék, azt mondanám, hogy isteni segítségek sorozata.

- A dalokban számtalan népi hangszer szólal meg, ami az Amorf Ördögök-hangzás szerves része. Csak a pánsípot tudnám feledni! Nemcsak hogy giccses, mert az nálatok még belefér, de ciki is!

TA: - Szerintem semmilyen hangszer nem ciki, csak amikor tenorszaxofon szólózik a nyolcvanas évek stílusában.

- Bori, te aktívan részt veszel a dalszerzésben, vagy a folyamat végén szállsz be, hogy felénekeld a te részeidet?

PB: - Ez úgy van, hogy amikor az alapokat összerakták a fiúk, akkor jövök én.

TA: - Borinak része van az énekdallamok kitalálásában, alakításában. Eléggé az ő hangjára találjuk ki a dalokat, és először mindet az ő hangjával próbáljuk ki. Aztán ha úgy nem jó, akkor mi átvesszük.

PB: - Van olyan, hogy mindhárman feléneklünk valamit, aztán válogatunk, hogy kié legyen.

- Te a színészet és az énekesnőség között balanszírozol. Milyen hatással van ez a zenekar működésére?

PB: - Nagy fájdalmam, hogy nem tudok kettészakadni, vagyis bármennyire szeretném, nem tudom 100%-osan csinálni a zenekarosdit. Már a legelején tudtuk, hogy ebből probléma lesz, mert nem fogok mindig ráérni. Volt egy helyettesítő lány, Szani, aki a Parti lány című dal klipjében is szerepelt, de nem vált be. Egy ideig ment az állandó egyeztetés, meg a sok lemondás, ha én nem értem rá, de hamar kiderült, hogy ezt így nem lehet folytatni, ráadásul nekem meg lelkiismeret-furdalásom lett ettől a helyzettől. Erre valami megoldást kellett találni. Most van egy új lány, Tót Evelin, aki a Szigeten már énekelt helyettem.

TA: - Ő nem váltja fel Borit, vagyis a szólószámait nem énekli, hanem azokban helyettesíti, amikben mindhárman énekelünk. Jól sikerültek ezek a koncertek, szóval úgy tűnik, menni fog.

PB: - Muszáj mennie.

TSZ: - Úgy vettem észre, hogy a közönséget nem zavarja ez helyettesítősdi. Lehet, hogy nem is a zenészek fontosak a közönségnek, hanem a számok.

PB: - Megkérdeznek, hogy "most akkor te leszel a koncerten?", de a ott a helyszínen nem problémáznak ezen, ha már egyszer ott vannak, akkor jól akarják magukat érezni, és mindegy ki énekli azokat a számokat, amiket szeretnek.

TSZ (a bajsza alatt mosolyogva): - Kitaláltuk, hogy legyenek olyan koncertek, ahol mindenkinek a csereembere lép fel. Csak a Brusinak meg nekem még nincsen ilyen...


tovább az interjú folytatásához >>