A ködös Wolverhamptonból induló 27 éves Beverley nem kezdő a szakmában, második lemeze a '98-as Prodigal Sista sikeres is volt a maga nemében, de nem tudott honfitárs kolléganőinek (Gabrielle, Des'reé) az amerikainál szürkébb mezőnyéből kitörni. Ám az öntudatos Knight kisasszony önerőből összehozott egy zenekart és megcélozta a tengerentúli mesterproducerek szintjét, közben énekelt Mohammad Ali és Nelson Mandela tiszteletére, majd őt hallhattuk a tavalyi A Funk Odyssey című Jamiroquai-lemezen két dal hátterében is (Love Foolosophy, Main Vein). Ez utóbbi vendégeskedésre már a Who I Am album két és fél éven át tartó felvételei közben került sor, és megérte ennyit pepecselni ezzel a harmadik lemezzel, mert ha nem is lett hibátlan mestermű, az biztosan kiderül belőle kicsoda is Beverley Knight. Egy többszólamú lányzenekart egy személyben megszólaltató díva, aki remek popdalokat ír, és meg is találja hozzájuk a megfelelő csomagolást, sőt producerként is jeleskedik. Dalszövegei serkentőként hatnak: "Ne törődj vele, mi zajlik körülötted, kelj fel, kelj fel és állj ki magadért, senki sem nagyobb nálunk, senki sem nagyobb nálad, senki sem nagyobb nálam" - énekli a lelki tartásról szóló tavalyi Get Up! kislemezdalban. A Destiny's Child Survivor albumára több ponton is emlékeztető Who I Am igazi baja az aránytévesztés, hisz jól sikerült balladái túlsúlyban vannak az olyan briliáns táncdalokkal szemben, mint a Whatever's Clever, mely óriási sláger lehetne (ha megjelenne kislemezen, de Beverley okos lány, és biztos kiadja). Külön dicséret jár a számítógépen lejátszható bónuszanyagért (videók, szövegek, biográfia, képek stb.), ami szintén lenyűgöző.

8/10