Az 1995-ben Londonban alakult trió a triphop névre keresztelt stílus égisze alatt kezdte munkásságát a Who Can You Trust? albummal (1996), de Big Calm című következő lemezén (1998) már sokszínű, múltidézős muzsikát készített, most pedig egy tökéletes poplemezt - hasonlóan a szintén triphopból indult, 2000-ben szintén harmadik anyagánál tartó Molokóhoz (lásd: Things To Make And Do). A fejlődés íve a Morcheeba esetében is megrajzolható, de már az indulásnál birtokukban volt az a recept, amivel egyre finomabb főztöt készítenek. Atmoszférikus ambient, dzsesszes filmzenék hangulata, szakállas soul és funk útmutatások, az egészet éltető, mélyről jövő hiphopgyökerek, élő hangszerek és a gépek násza, továbbá Skye lassításra késztető hangja. Ezen összetevőkhöz most hozzáadhatunk egy elektrohop darabot (Love Sweet Love), egy huszonöt évvel ezelőttre hitelesített soul-funkot (Love Is Rare), Bahamadiával, Biz Markie-val közös dumálásokat (Good Girl Down, In The Hands Of The Gods), klasszikus dalszerzőket idéző igazi slágereket (Rome Wasn't Built In A Day, World Looking In, Be Yourself). A Morcheeba tagjai a legjobb ízléssel magáldott zenészek közé tartoznak, akik a kortársak munkáira is figyelnek: egyik kedvencüket, Jim White-ot (lásd: No Such Place) be is szerkesztik a Let It Go végére, telefonüzenet formájában.

9/10