A Sparklehorse-ra 1995-ben figyelt fel a világ, akkor jelent meg a Vivadixiesubmarinetransmissionplot című remek lo-fi anyag, ám a folytatásban egy baleset évekre leállította Linkoust, így '98-ra a sokáig tolószékhez kötött zenész egy életet ünneplő, immár hi-fi-esztétika felé forduló albummal tért vissza (Good Morning Spider). Az újabb hároméves szünet arra volt elég, hogy a kábítószerekről is leszokjon, így ezúttal már egy tiszta életet ünneplő lemez kerülhet a lejátszóinkba (már ha megrendeljük vagy megvesszük külföldön, itthon ugyanis nem került bolti forgalomba). Az eddigi melankóliát felváltotta a nyugalom, érkezett egy csúcsproducer Dave Friedmann személyében (Mercury Rev, The Flaming Lips, Delgados, Mogwai), továbbá neves vendégvokalisták, mint PJ Harvey (Piano Fire, Eyepennies), Tom Waits (Dog Door) vagy Nina Persson (Apple Bed, Little Fat Baby), aki már az A Camp albumot Linkous produceri segédletével készítette. Végre minimális effektezéssel élvezhetjük Linkous hangját a gyönyörű, valódi mélységgel rendelkező dalokban, orgonákkal, wurlitzerrel, furulyával, jól elhelyezett vonósokkal és a már megszokott 'sérült' hangokkal: recsegésekkel, szalagnyúzással, bugyborékolással, puttyogással. A Comfort Me ócska dobgéppel indul, aztán slide-gitár adja meg az alaphangulatot, visszhangos dob (na ez Friedmann zsenije) lép be, orgona repked, megkettőzött ének, "ááá" vokálok, nagyívű vonósok - és ez csak egy dal a 13 közül.

Érdemes vele bíbelődni.

9/10