Egy Y Kant Tori Read néven készített katasztrofális rocklemez után 1991-től saját neve alatt szólólemezeket megjelentető amerikai zongorista-énekesnő kétségtelenül rendelkezik tehetséggel, de gyakran irritáló modorossága és Kate Bush-t túlságosan is idéző előadásmódja miatt sohasem sikerül igazán zseniálisat alkotnia, és sosem jut arra a szintre, mint Björk vagy PJ Harvey, vagy akár Courtney Love. Ezúttal egy fokkal jobb a helyzet, ugyanis nem saját szerzeményeit játssza, hanem csupa klasszikust.

Kezdi a Velvet Underground-féle New Age-dzsel (érdekesség, hogy abból nem a stúdióverziót, hanem a korábbi, eltérő szövegű változatot dolgozta fel, mely egy 1969-es koncertlemezen volt hallható) és folytatja olyanokkal, mint a Depeche Mode-tól az Enjoy The Silence, a 10cc-től az I'm Not In Love, Lloyd Cole-tól a Rattlesnakes, Tom Waitstől a Time vagy Joe Jacksontól a Real Men. Ezeket nagyrészt lelassítva, lecsupaszítva prezentálja (még a Stranglers-féle Strange Little Girl kapja a leghagyományosabb pophangszerelést).

Ezeknél sokkal izgalmasabbak az eredetiktől teljesen elszakított változatok: Eminem botránydalát, a '97 Bonnie & Clyde-ot (amely arról szól, hogy megöli a feleségét, és a hullával a csomagtartóban leautózik kétéves kislányával a tengerpartra, hogy vízbe dobják a mamát, továbbá az asszony új pasijának és annak fiának hulláját) például prózában, suttogva, vonóskörítéssel adja elő, Neil Young finom Heart Of Goldjából a Stooges-féle I Wanna Be Your Dogot idéző gerjedős rockverziót készít, amire csak szövegéből lehet ráismerni, akárcsak a Slayer-féle Raining Blood lassú zongorás átiratára. A vége felé a Boomtown Rats-féle I Don't Like Mondays (egy iskolájában mészárlást rendező kislány története) után rögtön a John Lennon által írt Happiness Is A Warm Gun című Beatles-dal tízperces verziója jön, melybe a Lennon haláláról szóló híradás mellett a két Bush elnök fegyvertartással kapcsolatos nyilatkozatainak részletei is belekerülnek.

A kihajtható borítón 13 különböző nőként (más-más hajszínnel, frizurával, parókával) fotózott Tori sok erőszakos vagy férfias témájú darabot választott néhány szerelmes dal és néhány általánosabb, filozofikusabb darab mellé, és mindenhol megtartotta a hímnemben íródott eredeti szöveget. Modorosnak most is modoros, de ez legalább egy érdekes lemez az életműben.

6/10