Az 1937-ben Walesben született Shirley már 16 évesen profi énekesnőként kereste a betevőt kis klubokban, illetve revük műsorszámaként, 1957-ben pedig már első kislemezsikerét is letudta, hogy ezután már csak a fény és csillogás birodalmában ragyogjon, féltve őrzött drágakőként. Háromszor énekelt James Bond-főcímdalt, ami legalább olyan pontos értékmérő a showbusiness világában, mint az hogy az angol kislemezlistákon összesítve több mint hat évet töltött! Bár végigénekelte a popzene történetének elmúlt 45 évét és annak összes fontos stílusát önnön királynői magasságába emelte (legutóbb ugye a bigbeatet a Propellerheadsszel közös History Repeatinggel, amit aztán egy komplett remixalbum követett válogatott elektronikusoktól), azért leginkább az igényes szórakoztató könnyűzene volt Shirley fő terepe. Na jó, nem a kimunkált, de a giccs határán mozgó hangszerelési megoldások miatt kell a lemezeit vásárolni. Shirley Bassey egy igazi "interpretáló", akinek a hangja mindenféle körítésben lúdbőröztető élményt jelent, így klasszikus dzsessz, musical és popzenei sztenderdek előadásában is, mint ezen az 1964 és 78 között készült 22 felvételt tartalmazó, saját slágereket háttérbe szorító albumon. Moon River, Strangers In The Night, I've Got You Under My Skin, The Fool On The Hill, Killing Me Softly, Can't Take My Eyes Off You, Don't Cry For Me Argentina és így tovább. Az Ev'ry Time We Say Goodbye-t Ella Fitzgerald énekelte a legjobban, de a szám itt szereplő előadásának végére Shirleyt is feltuszkoltam a képzeletbeli dobogó tetejére.

9/10