Hanem az, amit képvisel:

a, beszívunk a niggákkal, aztán

b, lemegyünk a klubba, felszedünk néhány bitchet és sorba' szétbasszuk a seggüket

c, lemegyünk a klubba, és megmutatjuk a többi niggának, ki itt az úr

szarrá lövünk mindenkit, aki beszól

(A d, e, f stb. pontok nagyjából ezek variációi.)

A közjátékok azt sugallják: érts ironikusan, de Redmannek és haverjainak dumája túl brutálbunkó ahhoz, hogy ezt elhiggyük. (Egy kicsit javít az összképen, hogy a hiphop madámja, Missy Elliott vendégreppel egy számban, visszaadva Redman és fűcimborája, a Wu-Tang-tag Methodman featolását a hibátlan Miss E... So Addictive-en.) Az elmúlt évek sajnálatos gyakorlatának megfelelően ez is egy opus magnum - majd' 79 perc -, a számok bő egyharmadát nyugodtan le lehetett volna hagyni, nem vesztettünk volna semmit. Máskülönben a zenei alapok pöpecek, funkolnak, mint atom, a fejbólintó faktor maximális, szóval, annak, aki ezt szereti, be fog jönni. Ha viszont a lemezre bónuszként rátett Redman/Adam F kollaboráció már a brit drum'n'basser hiphopalbumának előhírnöke, bizony egy nagy durranás készülődik.

zenei alapok: 7/10

mondanivaló: 3/10


www.funkdoc.com