Az 1974-ben indult Ramones az amerikai punk alapzenekara, a rockzenei minimalizmus felülmúlhatatlan példája: egyenfrizura, egyenviselet (tornacipő, farmer, bőrdzseki), egyennév (minden tag felvette a Ramone családnevet) "egy-két-há-négy" bekiabálás, kábé ugyanennyi akkord, másfélperces dalok, kettő-négy zakatolású ritmusszekció és dallamosan elővezetett debil szövegek arról, hogy az énekes mit akar, vagy mit nem.

A koncepció annyira zseniális, hogy magában rejtette a továbblépés képtelenségét is, úgyhogy aki a legjobb pillanatokat akarja hallani, az koncentráljon a hetvenes években készült felvételeket tartalmazó első CD-re: három és fél év terméséből 33(!!) szám, köztük olyan klasszikusok, mint a Now I Wanna Sniff Some Glue, a Carbona Not Glue, a Blitzkrieg Bop, a Cretin Hop, a Judy Is A Punk, a Sheena Is A Punk Rocker, a Gimme Gimme Shock Treatment, vagy minden idők legslágeresebb Ramones-dala, az Alice Cooper-féle Electedet (lásd: Billion Dollar Babies) koppintó I Wanna Be Sedated. A második korongon áttekintett időszakban nő a dalhosszúság (15 év terméséből 25 szám), és a politikán amúgy csak röhögő zenekar is eljut odáig, hogy odamondjon (a Bonzo Goes To Bitburg alcímű My Brain Is Hanging Upside Downt Reagan elnök egy náci katonai temetőben tett látogatása ihlette), feldolgoznak egy Tom Waits-számot is (az I Don't Wanna Grow Up a címe alapján akár Ramones-dal is lehetne), de a legütősebb szerzemény a Motörhead együttestől való R.A.M.O.N.E.S., ami pont olyan, mintha Joey-ék írták volna a hetvenes évek közepén (érdekesség, hogy ezt a feldolgozást nem Joey, hanem a zenekar kilencvenes évekbeli basszistája, C.J. Ramone énekli, és az 1995-ös búcsúalbum, az Adios Amigos japán kiadásán szerepelt bónuszdalként).


CD1: 10/10
CD2: 7/10