Steven Soderbergh rendező a kortárs amerikai film egyik legszínesebb egyénisége, aki a minimálköltségvetésű "házimozik"
(Szex, hazugság, video; Schizopolis) készítésében éppoly otthonosan mozog, mint a milliókat igénylő szuperprodukciókéban
(Mint a kámfor; Erin Brockovich - Zűrös természet). Ha a szükség úgy kívánja, enged ugyan a producerek kívánságainak, de pazar ízlése és rendkívüli formabiztonsága még bérmunkáiban is erőteljesen megmutatkozik.
Soderbergh tavalyi Oscar-díja (melyet a nálunk mindeddig be nem mutatott
Traffic című alkotásáért kapott) után Lewis Milestone 1959-ben kelt
A dicső tizenegy című klasszikusának újrahangszerelésébe fogott, mégpedig oszlopos sztárok sorát szerződtetve. A három Las Vegas-i kaszinó kirablásáról szóló gengsztermese a krimik legjobb hagyományát követi: a film első harmada a csapat összeverbuválásának története, majd beindul az akció, melynek során úgyszólván kétpercenként fordul a kocka. Soderbergh e ponton felpörgeti az eredeti verzió csöppet lassú tempóját, és a kiszámíthatatlan csavarokkal teli sztorit mívesen komponált - leginkább a
Mint a kámfor című munkájának világát idéző - képekkel, továbbá finom, de erőteljes humorral dúsítja.
A film egyéb erényei közé tartozik a színészek elegáns játéka: George Clooney és Brad Pitt például olyan imponálóan formálja meg a fifikás gengszterpárost, hogy az a legendás Paul Newman-Robert Redford-duó
A nagy balhéban harminc évvel ezelőtt nyújtott alakítását idézi.
A
Tripla vagy semmi nem közhelyekből építkező hollywoodi tucatprodukció, bár Soderbergh sem akar többet, mint amazok rendezői: elszórakoztatni a nézőt két órára. A különbség csupán annyi, hogy neki sikerül is ez.