Nos, jobban szólt volna, mivel nem ásítottak volna üresen azok a helyek, ahol Noelnek kellett volna vokáloznia, továbbá olyan számok is elhangzottak volna, melyeket Noel énekel a lemezeken. Ezen a koncertlemezen négy ilyen is van: a Don't Look Back In Anger (Noel nagy slágere 1995-96 fordulójáról, amit most nagy részében meghagy a közönségnek énekelni), a tempós Step Out (ami csak a Don't Look Back In Anger maxiján szerepelt, ugyanis annyira "hasonlított" az Uptight című korai Stevie Wonder-dalra, hogy kénytelenek voltak lehagyni a második albumról, és feltüntetni társszerzőként az öreg Stevie-t), továbbá két feldolgozás, a Neil Young-féle Hey Hey My My és a bónuszként a lemez végére csapott Beatles-féle Helter Skelter, az egyetlen felvétel, ami nem a Wembley-ben készült, hanem még tavasszal, az amerikai turné idején (mint látjuk, az aktuális Standing On The Shoulder Of Giants album két Noel által énekelt dala, a kislemezere is kimásolt Sunday Morning Call és a beszédes című Where Did It All Go Wrong? nem szerepelt a koncertprogramban).Tulajdonképpen ezek a noeles dalok jelentik a pluszt ahhoz képest, amit a Szigeten hallottunk, de ez a koncertfelvétel nem igazán ad hozzá sokat a stúdiólemezekhez, mivel azoknak is jellegzetessége volt a kásás, torzított, élő hangzás. Az Oasis - mint koncertzenekar - kvalitásai mindenesetre ugyan idén voltak a legjobbak (hiszen az aktuális album felvételei után a zenekarba került Gem Archer gitáros és a basszista posztra kiválasztott Andy Bell korábban dalszerző-gitáros-énekes-frontemberek voltak saját zenekaraikban), de én az elmúlt öt évben négyszer is láttam Gallagheréket élőben, és biztosíthatok mindenkit: nem ezen a Wembley-koncerten szóltak a dalok a legjobban, legdögösebben.

7/10