(Skint/Sony)
Norman Cook világrekorder: ő az egyetlen, aki bő másfél évtizedes karrierje alatt hét különböző néven tudott bejutni az angol Top 40-be, ám a legnagyobb sikert Fatboy Slim művésznéven aratta, így nem csoda, hogy a világ lélegzet-visszafojtva várta az új, sorrendben harmadik Fatboy Slim-albumot.
Cook nem akart egy újabb big beat-lemezt csinálni, és house-osabb anyagot ígért. Az ígéret első fele be is vált, a második szerencsére csak nagyon kis részben: a szupersztár DJ brightoni házi stúdiójában összebarkácsolt új lemezen inkább a funk az uralkodó hatás, a zongorás, wah wah gitáros, feka énekhangmintás Talking Bout My Baby című nyitódal, a souldíva Macy Gray által énekelt Love Life, a P-funk legenda Bootsy Collins torzított énekhangjával színezett Weapon Of Choice vagy a Mad Flava című szám egyértelműen ezt hangsúlyozza. Az első kislemezdal, a Jim Morrison-hangmintát használó Sunset (Bird Of Prey) egy hétperces ambientes darab (ez egy átlagos dalhosszúság a lemezen!), később többször jön elő breakbeates őrlés (Ya Mama, Drop The Hate - ez utóbbi gospeles feltéttel) vagy a hiphopos alapok (például a szintén Macy Gray énekelte Demonsban), a Star 69-nek technós döngölése van, a Retox gyilkos basszusú house, és azzá válik bő 3 percnyi intro után a Song For The Shelter című záródal is, melynek repetitív vége percekig lüktet, aztán a 9. perc felé, mikor már azt hisszük, vége... újból visszatérünk a nyitódalba! Szép kerek munka, egy percig sem unalmas, végig változatos és szellemes, s persze az élő énekhangok nagyon jót tettek neki.
9/10