A minap egy ír kávéval próbáltam dacolni az első igazán hideg órákkal szemben, s bár nem volt az igazi, de arra pont elég volt, hogy erőteljes nosztalgia törjön rám, és a Dublinba vágyódás minden tünete rám törjön.
Linkek
A dublini enyhe tél is közbe játszott persze, de koránt sem ez az egyetlen ok, amiért ki nem lehet hagyni ezt a várost. Bár az ízekről jutott eszembe az is, hogy nem tagadhatom, a mai napig szép emlékeket őrzök Leo Burdock Fish & Chips talponállójáról, ami szigorúan rajta van az erősen ajánlott listán. Az apró kis üzlet, 1913 óta működik, aminek egy apró részletét, annak a pár száz hírességnek a nevét, akik legutóbb erre jártak, a falon is láthatjuk, a sorban ácsorogva. Mert sor az biztosan lesz, de megéri kivárni. Papír csomag, füstösen omlós, friss hal és az a hihetetlen krumpli…
Na, a vacsora után folytassuk a látnivalókkal, mert szerencsére az is van bőven Dublinban, és itt tényleg minden gond nélkül gyalog is bejárhatjuk a belvárost. Persze, szinte minden turista ellátogat a híres Guiness házba, vagy az Old Jameson desztillálóüzembe, de van élet az ír sörön és a whiskyn túl is. Érdemes ellátogatni például a Trinity Collegehoz is, az ország legrégebbi egyeteméhez, mely már épületével is lenyűgöző, nem is említve a könyvtárat – The Old Libary – ahol a középkori kelta kódexek legszebbikeivel találkozhatunk, köztük a Kellsi Könyvvel is.
A sétánk útvonalából nem szabad kihagyni a majd kilenc hektáros St. Stephen’s Green-t sem, ahonnan már csak egy kőhajításra van a Grafton Street. Bármennyire furcsa, ez az utca a világ egyik legdrágább bevásárló utcája, szóval nem a „shoppingolás” miatt ajánlom, sokkal inkább azért, mert a mutatványosok és utcazenészek kedvelt utcája is. Damien Rice is innen indult, és a Once című film is megörökíti az utca életét. S ha már itt vagyunk, Molly Malone-nal kötelező fényképezkedni! Ha valaki, hát ő még híres alakja ennek az utcának, s a róla szóló dalt – mely a U2, Sinned O’Connor és persze The Dubliners előadásában is izgalmas – gyakran emlegetik Dublin himnuszának is.
A végére hagytam, mert elszánt Joyce-rajongók figyelmét akartam csak felhívni rá, hogy nem egy projekt és városi felfedező túra tiszteleg az Ulysses írója előtt is. Amit rajongók maguk is könnyedén megtehetnek egy-egy fejezeten keresztül.

A sétánk útvonalából nem szabad kihagyni a majd kilenc hektáros St. Stephen’s Green-t sem, ahonnan már csak egy kőhajításra van a Grafton Street. Bármennyire furcsa, ez az utca a világ egyik legdrágább bevásárló utcája, szóval nem a „shoppingolás” miatt ajánlom, sokkal inkább azért, mert a mutatványosok és utcazenészek kedvelt utcája is. Damien Rice is innen indult, és a Once című film is megörökíti az utca életét. S ha már itt vagyunk, Molly Malone-nal kötelező fényképezkedni! Ha valaki, hát ő még híres alakja ennek az utcának, s a róla szóló dalt – mely a U2, Sinned O’Connor és persze The Dubliners előadásában is izgalmas – gyakran emlegetik Dublin himnuszának is.
A végére hagytam, mert elszánt Joyce-rajongók figyelmét akartam csak felhívni rá, hogy nem egy projekt és városi felfedező túra tiszteleg az Ulysses írója előtt is. Amit rajongók maguk is könnyedén megtehetnek egy-egy fejezeten keresztül.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek




