A gyilkosnak nincs arca című, erősen moralizáló kedvű bűnügyi regényben ismerjük meg a dél-svédországi Kurt Wallander nyomozót, akivel a középpontban Mankell további kilenc krimit írt. A szóban forgó nyitódarabban főhősünknek egy brutális kettős gyilkosság ügyében kell nyomoznia: egy távoli tanyán elképesztő kegyetlenséggel megölnek egy idős házaspárt. A két öregember senkinek sem ártott, nem voltak ellenségeik, ahogy pénzük sem – így rejtély, kinek állhatott érdekében a haláluk. Wallandernél azonban hamarosan információval jelentkezik valaki, ami árnyalja a képet, ám a dolgát nem könnyíti meg. S ha mindez nem lenne elég, a férfinak még kallódó lánya, volt felesége és problémás apja is fejfájást okoz, ráadásul az emésztése sincs rendben.
 
Wanted! Ezennel felhívást teszünk közzé: jelentkezzen, aki rossz skandináv krimivel találkozik, mert egyszerűen lehetetlen, hogy az összes bűnügyi regény, ami onnan jön – legyen az svéd (Larsson), norvég (Fossum) vagy izlandi (Indridason) munka –, szinte hibátlan. Szerencsére nincs ez másként A gyilkosnak nincs arcával sem.