Mielőtt bárki azt gondolná, a hangfelvételek nem az Arénában készültek: a dalokat még tavaly márciusban rögzítették egy külön klubkoncerten. Mégis, időzzünk el kicsit a nagypályás koncertnél, merthogy az Instant szeánsznak van kapcsolódási pontja oda is. A Quimby adni szeret, nem kapni. Így a lemez már a jubileumi születésnapi koncertre elkészült. Mozgókép is lesz majd, mely a banda történetét dolgozza fel nagyjátékfilmes-dokumentumfilmes eszközökkel. Az Instant szeánsz lényegében ennek a filmnek a "beharangozója", hanganyaga.

Tehát az aréna koncert. Sokat ment a találgatás: a Quimby stadionzenekar lesz? Be tudják-e lakni az Arénát? Lesz-e teltház? Nos, a Quimby az elvárások felett teljesített. Nyilván nem lett stadionzenekar, viszont végre talán valamennyi rajongó befért a szülinapi koncertjükre. Persze ez így nem igaz, hiszen az ott megjelent tömegnél jóval több rajongója van a dunaújvárosi zenekarnak. Továbbá a Quimby képes volt belakni az Arénát, teltház volt, majdnem. Voltak felemelő pillanatok, lúdbőröztető pillanatok, sötét pillanatok, fényes pontok, tébolyult, bolond, boldog pillanatok és megvilágosodás, minden olyan, ami egy Quimby koncert hagyományos része.

Az Instant szeánszon is átélhetjük mindezt. Hat ember zenél. Hat olyan muzsikus, akik nem csupán hangszerük avatottjai, de egymásba is látnak, miközben a közönséggel is együtt lélegeznek. Összhang van, úgy szellemi, mint fizikai síkon. A zenekar nem best ofot játszik. Így nincs Androidő, nincs Káosz amigos, nincs Halleluja vagy épp Hol volt, hol nem volt. Van viszont egy metszet, egy hangulatos tabló, egy olyan zenekar életművének összegzése, amely megjárta már a mennyet és a poklot.
 
A Quimby legutóbbi stúdióalbuma, a 2010-es Kicsi ország kapott hideget, meleget. Egy viszont vitathatatlan: a dalok jó része kiválóan működik koncerten: az Elvisz a szél, az A bolond meg a gyermek, a Tébolyda vagy épp a Leszek ma én a tiéd a banda koncertmenüjének szerves részévé vált. Arról nem is beszélve, hogy a Nem volt kulcsom sorai ("nem tudom, hogy hány csillag van az égen, nem tudom, hogy mennyi lenne jó, egy plüssmajommal ketten kéz a kézben, csak vitorláztunk erre, vigyázz, balra léghajó") hűen tükrözik a koncertek bohém hangulatát és hajnali részegségét.

A Quimby Instant szeánszán persze nem csupán az utóbbi album dalait kapjuk meg. Az Egónia a rossz hangulatban rögzített, mégis kiváló 2002-es Káosz amigos kitüntetett darabja volt, akárcsak a film noir, félvilági, alsóvárosi Fekete Lamoure vagy épp az itt koncertzáróként szereplő Csillagbölcsi, mely négy sorban ("voltál már igazán fenn, dőltél nyugodtan hátra, az égiek böngészése közben, hánytál papírpohárba") képes sűríteni azt a pillanatot, amely egy emberöltő alatt talán egyszer sem jön el. Az ősidőket a mondén Kaviár és bor idézi. Érdekes módon a zenekar közmegegyezéses mesterművének tekintett Ékszerelméről csupán Az ördög magyar hangja szerepel a menüben. Bár nyilván nem egy grécsihics összeállítása volt a cél. A nagy visszatérő Kilégzésről pedig csupán a Magam adom 2011-es verziója és az Autó egy szerpentinen került fel a "válogatásra". És bár kissé ugyan kilóg a koncepcióból, de itt van a "rádiósláger" Ajjajjaj is. Ugyanakkor egy Quimby áttekintés nem lenne teljes angol nyelvű dalok nélkül, így a Nice Day, Bluesy Heaven, I've got a girl hármasával erről sem maradunk le.

A dalok jó része persze jócskán áthangszerelve, hol rockosabban, hol jazzesebben, improvizációkkal megtűzdelve, dinamikusabban, harapósabban vagy épp visszafogottabban kerül elővezetésre, mint azt a lemezen megszokhattuk, de hát a Quimby pont ettől zseniális (koncert)zenekar. Képes elkapni a pillanatot, a közönség hangulatát, átalakítani a teret és az időt, úgy, hogy instant, mégis örökre szóló élményt kapjunk.