Csík János csupaszív zenekara talán nem is teljes tudatossággal, de felbecsülhetetlenül fontos missziót teljesített akkor, amikor nyitottságát többek között azzal bizonyította, hogy a 2005-ös Senki nem ért semmit című albumon Kispál és a borz-számokat dolgozott fel. A manőver legfontosabb hozománya a Lovasi Andrással azóta is tartó együttműködés mellett, hogy két teljesen eltérő közönségréteget mosott össze, ráadásul úgy, hogy az alterock és a népzene rajongói a "közös tánc" során sokat tanulhattak egymástól.  
A próbálkozásból mára hagyomány lett, a 2008-as Ez a vonat, ha elindult, hadd menjenen a Csillag vagy fecske mellett már egy Quimby-dal is terítékre került, a Most múlik pontosant elindítva ezzel egy meglehetősen furcsa kanyarokat leíró pályán. Ezután már tényleg senkinek nem volt ismeretlen a banda neve, és az aktuális lemez sem fog csalódást okozni a híveknek.
 
Persze most is van cover, ráadásul több is, mint legutóbb. A Földtörténet című 1992-es Kispál-szám újragondolását maga Lovasi énekli, aki még szöveget is írt egy nótához, míg a Szívrablást Majorosi Marianna adja elő. Kiss Tibi is feltűnik a lemezen, aki az új Quimby-lemez Tébolyda című, Budapest báros hangulatú számát énekelte fel, a Fekete L'amoure-t pedig Csík János, aki egy cigány passzust is belecsempészett a dalba. A Széki Hobo is izgalmas darab, ahogy a cím is jelzi, hagyományos népzene néz farkasszemet a Hobo Blues Band Közép-európai Hobo Blues II., ismertebb címén Viharban születtemével, de olyan további nevekkel is találkozhatunk a vendégművészek listáján, mint Őze Áron, aki Juhász Gyula versét szavalja, sőt a Ferenczi György és a Rackajam is tiszteletét tette, ahogy a Vivace Kamarazenekar is.
 
De a Lélekképek messze nem csak a feldolgozásokról szól, hiszen a népzenét is legalább akkora nyitottsággal közelíti meg a kollektíva, ahogy más műfajokat. Az első, autentikus kalotaszegi nóta hallatán máris indulnánk a legközelebbi táncházba, a Ne bánkódjék senki köztünk gyönyörű kesergő, a Fehér galambban Beethoven Holdfény szonátáját hallhatjuk cimbalmon előadva, a játékidő végén pedig egy tizenkét perces opusz érkezik, ami már-már arra sarkall minket, hogy prog-folknak nevezzük.
 
A Csík zenekar fiatalos kreativitása és innovatív hozzáállása példaértékű, ezért az ambiciózus, majd' nyolcvan perces Lélekképeknek mindenképp helye van az év legjobb magyar lemezei között.