Billy Lunn és Josh Morgan Nirvanán nőtt fel, ami jó kiindulási alap - innen rontottak. 2002: az alapítás éve. 2004: sikerrel jutnak túl egy tehetségkutatón. De jegyezzük meg: az indie felfutásának évében vagyunk, akkoriban minden olyan banda, amelyik egynél több akkordot tudott lefogni a gitáron, akkora hájpot kapott, hogy a zenekari tagok arca lelógott az NME borítójáról. 2005: a debütálás éve. A producer Ian Broudie, akit ismerhetünk pl. a The Fall vagy épp a The Coral mellől. Hogy milyen is volt a bemutatkozás? Grammra olyan, mint a hat évvel későbbi Money And Celebrity. Igyekvő, fiatalos, punkos, beindult, pogóra és közös izzadásra késztető, feltartóztathatatlan és lazázó.

A felmenők között a Nirvana mellett ott találtuk a teljes posztpunk kört és a britpop bandákat, főként a tenyérbemászó Oasis-t. De az isten szerelmére, ez a banda egyetlen tapodtat sem tett meg az elmúlt hat évben! "Igyekvő, fiatalos, punkos, beindult, pogóra és közös izzadásra késztető, feltartóztathatatlan és lazázó" rakkenrolljuknak lejárt a szavatossága, még akkor is, ha Charlotte Coopernek olykor elhisszük, hogy nincs nála rosszabb kislány a grundon.
 
Három lemez van már a placcon. Az elsőt tisztáztuk, a másodiknak Butch Vig, a Garbage szellemi atyja, a Nevermind hangzásfelelőse volt a producere, a Money And Celebrity-nek pedig Stephen Street (The Smiths, Blur, Kaiser Chiefs), így persze erősödött a brit gitárpop vonal (Popdeath, Money, Down Our Street), az üdvösséghez azonban ez édeskevés.

A hármas vonalon még körbezötyögtük a várost, a The Subways négyes metrójára azonban reméljük, már ki sem írják a tendert.