A Monte Carlo egy amerikai kislány és néhány barinője európai kalandjait meséli el. A társaság a romantikus csajok álomvárosába, Párizsba érkezik, ami csalódásnak bizonyul, de mivel hősnőnket összetévesztik egy előkelő brit család sarjával, hamarosan a fényűző Monte Carlo-ban találja magát a kompánia.  
Ennél sokkal érdekesebb, hogy ez volt az első film, amit az új rákospalotai Raleigh stúdióban forgattak, a stáb a Keletinél is vett fel jeleneteket, és magyar arcok is feltűnnek a mozgóképen, köztük Haumann Máté és Árpa Attila.
 
Az egyre sűrűbben foglalkoztatott zeneszerzőnek egyrészt az európai városok hangulatát kellett megfognia, másrészt a tündérmeseszerű sztorihoz kellett megtalálnia a megfelelő hangnemet. A végeredmény felemás, mert bár egy ilyen gyengécske darabhoz is élvezhető score-t komponált Giacchino, ez bizony nem tartozik a csúcsművei közé. A dalok igazi big bandes hangzást kaptak, sok a jazzes, fúvósokban dúskáló darab, és több tétel egyenesen kémfilmes zenei hatást kelt, ami nyilván a Verdák 2 hatása.
 
A legnagyobb baj, hogy a tételek rövidek, a legtöbb az egy percet sem haladja meg, három perc fölé pedig csak két track merészkedik, aminek köszönhetően remek kis hangulat-fricskákat kapunk, de a számok nem tudnak építkezni, így emlékezetes téma nélkül maradunk.