A Super 8 egy csapat kisgyerek kalandjait meséli el, akik épp amatőr filmet forgatnak, amikor véletlenül szemtanúi lesznek egy hatalmas vonatbalesetnek. Az eset után egyre furcsább dolgok történnek a városban, de mindez csak a háttér. A film igazi erőssége, hogy van szíve, J.J. Abrams rendező kiválóan idézi meg a film produceri munkálataiban is részt vevő Steven Spielberg olyan klasszikusait, mint a Harmadik típusú találkozások vagy az E.T., ennek tükrében az első szerelem, a nagy gyerekkori kaland és a felnőtté válás előtti utolsó nyár a lényeg.  
Mindehhez első osztályú, érzelmektől szétcsattanó zenét komponált a szerző, akit sokan a Pixar darabokhoz írt munkáiról (A hihetetlen család, L'ecsó, Fel!, Verdák 2) ismernek, de készített már zenét egy furcsa gyerekszerelmet bemutató darabhoz is (Engedj be), és Abrams-ékkal is volt dolga, ő írta ugyanis a Star Trek és a Cloverfield muzsikáját is.
 
A Super 8 score-ját szentimentalizmus és nosztalgia jellemzi, amit a hatalmas, több mint száztagú grandiózus nagyzenekar jelenléte fokoz a végletekig. A 67 perces munka elején máris megkapjuk a fülbemászó főtémát, ami folyamatosan variálódik a játékidő során, hogy végül egy katartikus fináléban teljesedjen ki.
 
Giacchino soundtrackje akkor a legerősebb, amikor az érzelmeket festi meg, nem az akció-szekvenciáknál, de összességében a komplett műről elmondható, hogy a szerző egyik legremekebb munkája.