- Tizenöt évesen a világ legjobbjai között játszol. Hogyan érzed magad?
 
- Nem is a korom miatt érzem magam a legjobban, hanem azért, mert nagyon pozitívnak tartom, hogy van egy hobbim, amit megélhetésként végezhetek. Már tíz-tizenöt nagyon jó játékossal találkoztam, és látok esélyt arra, hogy rövid időn belül megverjem őket. Az pedig kifejezetten biztató, hogy folyamatosan olyan mezőnyben játszhatok, ahol 2500-2600 Élő-pontszámmal álló sakkozók szerepelnek. 
 
- Mennyire mérvadó az Élő-pontok szerinti értékelés? 
 
- Azért az is eléggé fontos, ki milyen országból érkezett, ott mennyi verseny van, illetve mennyit lehet játszani. Magyarországon az Élő-pontok elég jól mutatják a valós szintet, de például Kínában ugrásszerűen lehet növelni a pontokat, ha egy korábban pihenő játékos hirtelen elkezd versenyeken játszani. Emellett az sem mindegy, ki milyen riválisok ellen éri el az eredményeit. Én például már 2600 körüli sakkozók ellen jutottam 2500 pont fölé. 
 
- Görögországban, a minap befejeződött csapatbajnokságon például csak két olyan riválisod volt, aki kevesebb értékszámmal állt, így is három pontot gyűjtöttél a lehetséges hétből. 
 
- Így is kicsit negatívnak érzem a produkciót, mert azt gondolom, a 2500-2600-as játékosokat többször, stabilabban meg tudom verni. Ha nagyon gyengén játszom, akkor persze nem, de ha átlagosan, akkor többször kellene győznöm. 
 
- A nagyok ellen azért még beleférnek a vereségek? 
 
- Bele, viszont azok is megviselnek. Most például Görögországban Ivancsuk és Navara ellen is rosszul ment, egyik sem került sok Élő-pontomba, viszont mindkettő kellemetlen volt. Az Ivancsuk elleni azért, mert sem a parti előtt, sem a parti alatt nem tudtam eldönteni, mit tegyek: nyerésre játsszak vagy érjem be a döntetlennel. Erre mondják azt, hogy a két szék között a pad alá estem. Navara ellen pedig azért volt rossz, mert esélyt láttam arra, hogy nyerhetek, aztán nagyon rosszul ment a játék. 
 
- Mennyire viselnek meg a vereségek? 
 
- Eléggé ki szoktam lenni miattuk. Sokat gondolkodom azon, melyik a rosszabb: ha úgy kapok ki, hogy teljesen nyerésre állok, de rosszat lépek, vagy ha úgy, hogy megvernek. De azt hiszem, az utóbbit jobban el tudom viselni. 
 
- Szoktál még nyerő pozícióból veszteni? 
 
- Egyre kevesebbet. Voltak olyan versenyeim, ahol a nálam jóval erősebbek ellen is nyertem, mások ellen viszont „túljátszottam” a partit. A közelmúltban egy olyan partim volt, az Ivancsuk elleni, ahol olyan nagy volt a játékerőbeli különbség, hogy nem éreztem az esélyt. A többiben viszont igen. Ha tudnám korrigálni, hogy a partik közben ne őrüljek meg, az sokat lendítene a játékomon.  
 
- Hogyan lehet ezt korrigálni? 
 
- Ha itthon vagyok, sakkozom, és ezeken gondolkozom. Például többször megismétlem a partijaimat. 
 
- Számítógéppel? 
 
- Szoktam használni, igen. Az adataim szinte száz százaléka megvan gépen, és pár gombnyomással mindent megtalálok. 
 

Nagyítás

- Szekundánsaid is vannak? 
 
- Inkább elemzőtársaim. A megnyitások a gyenge pontjaim, de azok tanulhatóak, ha játékerőbeli problémáim lennének, azokat nehezebben lehetne korrigálni. Olyanokkal elemzek, akik például jobban értenek a megnyitásokhoz. 
 
- Teher vagy áldás, hogy pillanatnyilag te vagy a legfiatalabb magyar nagymester? 
 
- Nem nagyon foglalkozom vele. Az biztosan nem teher, hogy nagymester vagyok, az viszont biztos, hogy az emberek várnak valamit tőlem. És ha az nem válik valóra, negatívan hat másokra. 
 
- A világranglistán korosztályodból te állsz az egyik legelőkelőbb helyen. 
 
- Örülök neki, de nem vagyok egyedül, van még egy-két hasonlóan ügyes srác a kilencvenhatos évjáratból. A miénk elég erős, szemben mondjuk a kilencvenhetessel, pedig csak egy év a különbség. 
 
- Egy év alatt mennyit lehet fejlődni? 
 
- Amikor nagymester lettem, tartottam a 2600-as értékszámúaktól, most viszont már pluszban vagyok ellenük és esélyesebbnek tartom magam. Minden attól függ, hogyan dolgozom. Ha kijön az a munka, amit az elmúlt egy évben elvégeztem, az nagyon jó, de lehet, hogy ráértem volna ezzel a rengeteg munkával. Ezt nem tudom… De azt igen, hogy kár, amiért a megnyitásokat elhanyagoltam. 
 
- Mennyire munkás sport a sakk? 
 
- Legalább napi nyolc órát játszani kell, emellett a fizikumra is figyelni kell. Egy átlagos parti öt órán át tart, de nekem már volt nyolc és fél órás csatám is. Ezt úgy kell bírni összpontosítással, hogy közben nem szabad figyelni a fáradtságra. 
 
- Mit teszel a jobb erőnlétedért? 
 
- Van egy személyi edzőm, akivel napi egy órát futok, valamint egyéb kellemetlen dolgokat végzek. Súlyzók, konditerem, hasonlók. 
 
- Más sport szóba sem jöhet? 
 
- Az öcsém a Haladásban focizik, tehetséges, vele szoktam játszani, meg néha a sakkozókkal. 
 
- Ha nincs sakk, hogyan néz ki egy hétköznapod? 
 
- Sakk mindig van. Most például ugyan nincs verseny, ám így is a partikat nézem a gépen, illetve könyveket olvasok. De például, ha játékelméletet veszünk, és snellpartikat váltunk, az sem munka, hanem szórakozás. Ha elemzünk és gondolkozunk, az a sakk nehezebb része.  
 
- A közelmúltban azt nyilatkoztad, világbajnok akarsz lenni. Tartod még ezt? 
 
- Erre törekszem. Úgy érzem, ez az év döntő fontosságú lesz. 
 
- Mert? 
 
- Ha elérem a 2600-as szinten (most 2545 pontnál jár – a szerk.), akkor elég komoly esélyem lesz elérni. Ha nem jutok el addig az év végére, az hátrány lesz. Ettől függetlenül mindenképpen a sakkból akarok megélni.