A második nagyjátékfilmes verzió is határozottan szembemegy a nagy amerikai stúdiók animációs művei által diktált trenddel, azaz bevallottan és felvállaltan a lehető legfiatalabb korosztályt (akár már a 3 éveseket) célozza meg, anélkül, hogy eközben kikacsintana a felnőttekre.
 
Antonin Krizsanics rendező és M. Tóth Géza producer (mellesleg az Oscar-jelölt Maestro direktora) közös munkája így továbbra is abszolút gyerekbarát módon, azaz a kicsik számára a legkevésbé megterhelően jeleníti meg az apró kalandokat: az 5-5 perces epizódokban kevés a közeli, kevés a vágás, a tempó is az ovisokhoz alkalmazkodik, és a végére mindig megoldódik minden kis konfliktus (vita tör ki a közös bicikli miatt, eltűnik a mókus elesége, az egyik erdei jó barát jelmez nélkül marad farsangkor stb.). Természetesen (és szerencsére) visszatért a főcímzenét jegyző Alma együttes és a mesehősök hangjával bravúrosan operáló mesélő, Pogány Judit is. 
 
A szülők tehát kivételesen ne várják a nekik szóló poénokat, hanem dőljenek hátra és örüljenek gyermekük örömének, esetleg próbáljanak 70 percre ismét gyerekké válni. Hiszen támadjanak a való életben bármilyen viharok, Bogyó és Babóca világában hál’ istennek semmi sem változott – és ez nagyon megnyugtató.