A film alapjául Neil McCormick, a The Daily Telegraph kritikusának írása szolgált, de sok esetben eltér tőle, sőt teljesen új jeleneteket is beiktatott a rendező. McCormick jelen volt a U2 születésénél, a próbákon is részt vett, de aztán tesójával inkább saját zenekart alapított Shook Up! névvel, amiről aztán sosem hallott senki.  
A gödör című filmjéről ismert Nick Hamm kultgyanús mozijának alapötlete zseniális, és a sikerhez persze elengedhetetlen a jó soundtrack is. Nos, ezzel ez is megvan: a lemezen jó kis garázs/indie rockszámok hallhatók, de a U2 I Still Haven't Found What I'm Looking Forja is helyet kapott a miheztartás végett, illetve egy korai zsenge feldolgozása is (Street Mission) abból az időből, amikor The Edge-ék még The Hype néven futottak.
 
A soundtrack-en többek között olyan figurák működtek közre, mint Stephen Warbeck zeneszerző, akinek legismertebb munkái közé tartozik például a Szerelmes Shakespeare és a Billy Elliott, Ben Barnes, aki színészként is szerepel a filmben, illetve Ed Kowalczyk, aki a trükkös nevű Live zenekar énekese volt.
 
A számok között jó pár akad, amely nyomokban U2-elemeket tartalmaz, a Where We Want To Be egy jó refrénnel megdobott indie rock darab, a Love Never Dies-ban Joe Echo vinnyog picit, a Do Anything You Wanna Do-ban pedig The Rolling Stones-os éneket hallhatunk. A nyolcvanas évek hangzása többször előtérbe kerül, de alapvetően a kortárs indie rockplaccon is megáll a lábán a cucc, ami kellemes munka, de valami hiányzik belőle. Talán pont az, ami a zenekarból is hiányzott annak idején...