Richard Avoade kliprendezőként szerzett nevet magának, minőséges videókat készített többek között a Vampire Weekendnek (Oxford Comma, Cape Cod Kwassa Kwassa), a Kasabiannek (Vlad The Impaler), a Yeah Yeah Yeahs-nek (Heads Will Roll) és - ami a mi esetünkben fontosabb - az Arctic Monkeys-nak (Fluorescent Adolescent, Crying Lightning, Cornerstone).
Most sikerült összehoznia első nagyjátékfilmjét, mely egy coming of age sztorit mesél el egy tizenöt éves srácról, a kísérőzene komponálására pedig a klipforgatásokon megismert Arctic Monkeys-vezér Alex Turnert bízta meg, aki melankolikus balladákat írt a mozihoz. A fiatalember jó választás volt, hiszen ő maga is most esett át a felnőtté váláson, mind életkorát, mind anyazenekara munkáit tekintve, így remekül csípte nyakon a hangulatot.
Az EP-n olyan szerzeményeket kapunk, melyek jól szolgálnak majd egy esős vasárnap délutánon. Az egyszálgitáros szösszenetek kellemes atmoszférát teremtenek, a szövegek tipikus Turner-munkák, meglepő sorokkal és költői képekkel, a hangszerelés kapcsán pedig sokszor erős a Lennon-utánérzés, főleg a Stuck On The Puzzle című dalban.
Meg kell hagyni: Turner sokkal szimpatikusabb Lennon-wannabe, pontosan azért, mert nem akar látványosan az lenni, ami például Liam Gallagherről nem mondható el. És igazából az egész lemez nagyon szimpatikus munka a maga tizenkilenc percével.
Az EP-n olyan szerzeményeket kapunk, melyek jól szolgálnak majd egy esős vasárnap délutánon. Az egyszálgitáros szösszenetek kellemes atmoszférát teremtenek, a szövegek tipikus Turner-munkák, meglepő sorokkal és költői képekkel, a hangszerelés kapcsán pedig sokszor erős a Lennon-utánérzés, főleg a Stuck On The Puzzle című dalban.
Meg kell hagyni: Turner sokkal szimpatikusabb Lennon-wannabe, pontosan azért, mert nem akar látványosan az lenni, ami például Liam Gallagherről nem mondható el. És igazából az egész lemez nagyon szimpatikus munka a maga tizenkilenc percével.
