A legtöbb Oscar-jelölést kapó A király beszéde főszereplője VI. György (Colin Firth), aki a II. Világháború előtt álló Angliában kerül trónra. Persze a világégés fenyegető árnyékot vet a birodalomra, de a királynak nem csak ezzel a nyomással kell megküzdenie, hanem gyerekkori frusztrációjából adódó dadogását, vagyis saját magát is le kell győznie, hogy a nép elé kiállva olyan beszédet mondjon, melynek hallatán egy emberként áll mögé az egész nemzet. Ebben segítségére van felesége (Helena Bonham Carter) és sajátos módszereket alkalmazó logopédusa (Geoffrey Rush).



Alexandre Desplat olyan filmek zenéjét jegyzi, mint a Harry Potter-saga legutóbbi felvonása vagy a Leány gyöngy fülbevalóval (szóval Colin Firth-tel is volt már dolga), de ezen munkája leginkább A királynő című életrajzi filmhez írt score-jával rokonítható. A vonósokat rendesen megdolgoztató mű magját általában egy-egy remekül megírt zongoratéma adja - ezt már a Lionel And Bertie című nyitányban is megfigyelhetjük, de még inkább a következő The King's Speech-ben, mely a film teljes érzelmi spektrumát felvonultatja. A The Royal Householdban visszatér a barátságos főmotívum, amivel korábban is találkozhattunk, és ami az embert mutatja be a frusztráció és a királyi ruha mögött; az ünnepi hangulatú The Rehearsal is felemelő pillanat, a The Threat Of Warban pedig megcsillan a személyes diadal mögötti félelem is a nemzet előtt álló véres megpróbáltatástól. 
 
A "ráadásban" még két Beethoven tétel érkezik, de ezek nélkül is remek a soundtrack: néhol fenséges, néhol emberi, és pont olyan elegáns, mint maga a film.