A rendező Velencében Arany Oroszlánt nyert debütálása, az Ajándék ez a nap a hetvenes évek magyar valóságában játszódik: egy óvónő, Zéman Irén kálváriáját figyelhetjük. Miután meghal az az idős asszony, akivel Irén eltartási szerződést kötött, a nő esélyt kap arra, hogy megszerezze álmai lakását (ami nem egy kacsalábon forgó palota, csupán egy saját tulajdonú, átlagos ingatlan). Az ügy érdekében tett erőfeszítései során azonban egyre abszurdabb és groteszkebb szituációkba kerül. 
 
Mivel egyedülálló nőként egy házas férfi szeretője, Irén eleve kiszolgáltatott helyzetben van, és ez a cselekmény során szinte a végtelenségig fokozódik. Canossa-járása folyamán odáig jut, hogy bármikor betörhetnek hozzá, hogy felpakoljanak minden mozdíthatót abban a lakásban, ahol addig élt, bármelyik percben idegenek állíthatnak be hozzá, akiket mosolyogva, szívélyesen kell fogadnia, az utolsó lépcsőfok pedig, hogy még az ellen sem tehet semmit, hogy a férfi, akivel – szintén az ingatlan megszerzése érdekében – névházasságot kötött, kitessékelje az ajtón azt, akit szeret, majd magáévá tegye saját ágyában. 
 
Irén tehetetlenségét, az események melodrámai vonását a filmben több elidegenítő elem is ellensúlyozza: menet közben több, a cselekménybe nem illeszkedő képsort is kapunk egy dalárda énekpróbáiról, a szereplők továbbá több alkalommal is megmerevednek, majd kinéznek a képből, egyenesen bele a kamerába, rá a nézőre. Ezenkívül a hősök, elsősorban a főhősnő kiszolgáltatottságát fokozó eszközöket is láthatunk: a premier plánok egyenesen a pórusokig hatolnak, és az operatőr (Koltai Lajos) annyira belefényképez a figurák arcába, hogy az szinte már torzzá válik. Mindezt a film stilizált színvilága egészíti ki: fakó, sápadt, zöldes fényben úszó, penészes hatást keltő képek árulkodnak róla, hogy milyen rohadt egy élet volt ez. 7/10 
 
A képi világ groteszk stilizációja a második nagyjátékfilmben, a Megáll az időben is megjelenik, ám itt a vibráló neonfény és az állandóan felvillanó vaku a hatvanas évek, a kádári konszolidáció posványosságát, sivárságát festi alá. A film azt mutatja be, milyen emberekké válnak az ’56-os generáció fiai: egy abszolút értékvesztett nemzedék jelenik meg, akik nem tisztelik sem a szülőket, sem a tanárokat, sem a nőket; a hazafiság, a bátorság, a becsület vagy az elvekért való kiállás helyett pedig az óvatosság, sőt a gyávaság dominál – és az a legszomorúbb, hogy minderre a kiábrándult ’56-os nemzedék biztatja őket (a mű egyik emlékezetes jelenetében az anya szemrebbenés nélkül tűri, hogy lesunyizzák a fiát, máskor pedig a „Vigyázz, ne ugrálj, ne feltűnősködj! Ne jelentkezz, ne szólj soha feleslegesen!” szavakkal tanítják a főhőst, Dinit). 
 
Egyesek próbálnak ugyan lázadni, de a puha diktatúra ellen még lázadni sem lehet rendesen, pontosabban a lázadás teljesen céltalanná válik (ez jelenik meg az egyik kulcsfigura, Pierre alakjában és több tettében). A Megáll az időben tehát nemcsak az idő – minden áll, és a hősökkel a későbbiekben sem történik semmi biztató: az addigi lázadók (Dini bátyja) és elvhű idealisták (Malacpofa) betagozódnak, főhősünktől pedig csak annyi futja, hogy részegen oldalba hugyozza a falat. 
 
Ezt a kilátástalan nemzedéki életérzést a remekül megírt forgatókönyv olyan örökbecsű, azóta szállóigévé vált mondatai hangsúlyozzák és teszik emlékezetessé azóta is a nézők új és új generációi számára, mint a „Mindenkinek igaza van, még a szar is le van szarva!”, a „Fő, hogy élünk”, a „Bent mi volt? / Miért, kint mi volt?”, az „Éljenek a hülyék, ne legyen semmi!” vagy az „Olyanok vagytok, mint a saját apátok és anyátok”. Mindezek eredményeképp Gothár Péter két korai munkáját nézve nyilvánvaló, hogy Magyarországon sem a hetvenes, sem a hatvanas években nem lehetett élni. 9/10 
 
 
Kiadás: Magyar sztereó hang és angol felirat mindkét filmnél. Extraként az Ajándék ez a naphoz és a Megáll az időhöz is jár audiokommentár (Gelencsér Gábor filmesztéta előadásában) és egy-egy Gothár-tévéfilm is (az 1976-os Násznép, illetve az 1979-es Imre). A Megáll az időhöz ezenkívül egy filmhíradó-összeállítást is kapunk az ábrázolt korszakból. 5/10 
 
Ajándék ez a nap/Megáll az idő, 1979/1981 * 84/96 perc * Magyar Nemzeti Filmarchívum * (12)