A frissen bemutatott Tron - Örökség három dimenziója mellett a Daft Punk múltidéző, szintikre ültetett zenéjével is méltán büszkélkedhet. A pixelekbe forduló vonósok, gigantikus oszlopokat emelő fúvósok és igazi technokrata himnuszokat mutató nagyzenekari munka talán még sok is lehet a Disney új filmjének.
 
A francia páros nagy kanállal méri a pátoszt és a heroizmust, de a szebbnél szebb hangok és a stabil szerkezetek ezt simán elviselik, főképp azért, mert a Daft Punk remekül aknázza ki a filmzenei klisékben rejlő lehetőségeket - talán Copland Fanfár egy átlagemberért című darabját idézik a kezdetekben, hogy aztán minden ellenállást legyőzve, a nehezen változtatható szabályok betartása mellett is önmegvalósítsanak. A The Game Has Changed romokba bombázó hangrobbanásai mellett igazából nincs is lehetőség arra, hogy az ember a részleteken elmélkedjen, mert az elemei erővel előre törő sorok között könnyű megsemmisülni.
 
Ha van módja annak, hogy keményen romantikus és tökösen szentimentális jelleggel emlékezzünk a nyolcvanas évekre - Nyugodjék békében! -, akkor ez az, és azért, hogy ezt megtudhattuk, nagyon sokáig hálásnak illene lennünk a Daft Punknak - arról nem is beszélve, hogy ha esetleg gyenge lenne a film, akkor mégsem dobtunk ki a szemétre pénzt, mert a mozik sok.1-es hangrendszerén meghallgattuk a teljes filmzenét, ami a házi-szpíkereken keresztül is le akarja harapni a fejedet.