Aki látta a Showgirls című filmet (már ha filmnek nevezhető ez a valami), annak nem lehet túl jó előérzete a trailer láttán, mivel kísérteties a hasonlóság a két mű között, és olyat is láttunk már, hogy egy ismert popdíva szénné égett a celluloidon, Aguilera színészi debütálását tehát nagy adag kíváncsisággal és mérsékelt rettegéssel várjuk. Persze simán lehet jó a mozi, az előítéletben az az egyetlen jó dolog, hogy csak kellemesen csalódhat az ember. A film zenéje például néhány pillanatot leszámítva dögös dalok gyűjteménye, melyek nem a Kabaré varietévilágát idézik, inkább egy New Orleans-i lokálba kalauzolnak, ahol a színpadon Christina Aguilera látható, valamint Cher.  
Xtina idén megjelent negyedik nagylemeze, a Bionic inkább egy futurisztikus popvilágot vázolt fel, némi késéssel, mivel ez a rövid, kommersz placcon jelentkező pophóbort már rég kifutotta magát, mire az album megjelent. Ehhez képest a Burlesque dalai a sokkal eredetibb, nem trendbe illeszkedő, hanem trendteremtő Back To Basics világát idézik, ami mindenképp jó hír. Persze a borítón látható másik nőszemély, Cher is szóhoz jut a lemezen - a díva hét éve először énekelt fel új dalokat, az elmúlt pár esztendőben inkább arca rommáplasztikáztatásával törődött, illetve azzal, hogy a kivénhedt kasztnira menő tuningot pakoljanak a sztársebészek. Ennek köszönhetően beszélni alig bír, de a hangja a régi. Legalább is a lemezen.
 
A producerek (többek között Aguilera kollaboránsa, Tricky Stewart és az ex-4 Non Blondes-os Linda Perry) nagyrészt a film világához illeszkedő dalokat pakoltak az albumra. És mi mással is kezdődhetne a show, mint egy tipikus Aguilerás óbégatással? Persze leborulunk a szöszi tehetsége előtt, elképesztő hang jön a szemrevaló testből, de a mértékletesség nem tartozik Xtina erényei közé, ezt bizonyítja az is, hogy következő dala, a Tough Lover megint egy hangtúráztatással indul. A két darab között felcsendül Cher első megnyilatkozása (Welcome To Burlesque), másik dala (You Haven't Seen The Last Of Me) viszont nem egy hasonló díva-song, hanem - érdekes módon - egy stadionhimnusz, a lemez kakukktojás-száma.
 
A Burlesque-en nyolcvan százalékban Aguileráé a főszerep, a But I Am A Good Girl például a Diamonds Are A Girl's Best Friendre hajaz, melyet a Moulin Rouge című film használt fel okosan és emlékezetesen, az énektéma viszont erőteljesen idézi Sinatra My Way-ének énekdallamát. A single-ként is kihozott Express az első dal, melyben a lemez levetkőzi magáról a tradicionális jelmezt: itt már modern zenei hatások is felfedezhetők; a Bound To You-ban jön a kötelező balladakör, a záróakkordnak szánt The Beautiful People viszont meglepő és mulatságos darab, kiindulópontja Marilyn Manson ismert indulója, a feldolgozás viszont (többek között) a The Pussycat Dolls-os Nicole Scherzinger nevéhez köthető. Ez már eleve elég félelmetes infó, az ortodox Manson-fanokat el is tanácsolnánk a mű meghallgatásától, mert mérgükben még valami disznóságot művelnének magukkal és/vagy embertársaikkal.