A Tolvajok városában egy múltjával szakítani próbáló fiú harcát láthatjuk, aki szeretne új életet kezdeni a bűn városán, Bostonon kívül, de előtte fel kell égetnie maga mögött az erdőt. A filmben van egy remekül kidolgozott, komplex szerelmi szál, valamint néhány feszültséggel telített jelenet is, a pontosan megrajzolt karaktereknek köszönhetően pedig összességében maradandó filmélmény Affleck második rendezése, mely ugyan sok elemet kölcsönöz más hasonszőrű alkotásokból, mégsem marad el sokkal az etalonnak számító Szemtől szembentől.  
A film zenéjének két feladata van: feszültté tenni az akciókat, és segíteni a nézőt a tipródó szereplőkkel való azonosulásban. Az utóbbi feladatot kiválóan teljesíti a David Buckley-val kollaboráló komponista, Harry Gregson-Williams, aki Affleck debütálásában is együtt dolgozott a direktorral. A tempósabb darabok viszont elég sablonosra sikerültek, többszöri hallgatás után is csak úgy elsiklanak a hallgató füle mellett. 
 
A szép felvezetést követően máris jön az első lüktető tétel, a Bank Attack, mely feszültséget visz a cselekménybe. Ezt követi a Doug Reflects, a főhős lírai témája, ami visszafogott szépségével kényezteti a fülünket, a Healing And Stealingben pedig később is visszatér a szép dallam. A Nuns With Guns ismét egy bankrablás-jelenetet fest alá, a soron következő The Necklace pedig megint lenyugtatja az embert, és kellemes melódiájával felvillantja egy új élet reményét is. És így tovább, a The Town Soundtracken folyamatosan váltakozik a két hangulat, ahogy a főhős lelke mélyén is hasonló kettősség szunnyad.
 
Az mindenesetre dicséretes, hogy a filmzene a maga 36 percével többé-kevésbé sikeresen skicceli fel a mozi teljes érzelmi spektrumát.