A török film mindig is kuriózum volt a magyar mozikban – valahogy az ember rögtön a félszemű Jumurdzsákot képzeli a vászonra a török szó hallatán –, így elég meglepő, hogy Semih Kaplanoğlu inkább fesztiválkörökben népszerű trilógiája teljes egészében bemutatásra kerül nálunk. Vagyis a Tojás és a Tej (nálunk más címeken futottak) után itt a Méz.
Kaplanoğlu három, egyformán szimbólumokra épülő filmjét (Jumurta, A tejesember, illetve most a Méz); szokás Yusuf-trilógiának is hívni, hiszen mindhárom darab főszereplőjét így hívják, ám a hangvétel és a környezet ezúttal más. Míg az első két rész Törökország keleti részén, a kopár Kappadokiában játszódott, most a Fekete-tenger erdős, az előzményekhez képest már-már rikítóan zöld partvidékén járunk, és ez a Yusuf nem a világban helyét kereső, önazonossági válsággal küzdő felnőtt, hanem egy ártatlan, úgy hatéves forma kisfiú. A kis Yusuf szorosan kötődik mézgyűjtésből élő apjához, olyannyira, hogy csak az ő társaságában hajlandó (vagy tud) megszólalni, mások előtt csak kínosan dadog, ami mindennapi megpróbáltatás számára az iskolában.
Apukának pedig egy szép napon nyoma veszik az erdőben, így apró hősünk egyedül marad édesanyjával, ami mindkettőjük számára új helyzetet jelent. Ennél sokkal több nem is történik ebben a gyönyörűen fényképzett, lassan csordogáló filmben – igaz, maga a környezet, a szereplők élete is szinte végletesen egyszerű, legalábbis így, kívülről nézve. Eleve alig hallunk párbeszédet, hiszen a fiú sem beszél, a rendező pedig nem használ zenét, így minden végletekig letisztult, ami a néző részéről is egyfajta átszellemülést igényel, de ha ez megvan, akkor a film eléri a célját. Ha nincs átszellemülés, az komoly pech.
Apukának pedig egy szép napon nyoma veszik az erdőben, így apró hősünk egyedül marad édesanyjával, ami mindkettőjük számára új helyzetet jelent. Ennél sokkal több nem is történik ebben a gyönyörűen fényképzett, lassan csordogáló filmben – igaz, maga a környezet, a szereplők élete is szinte végletesen egyszerű, legalábbis így, kívülről nézve. Eleve alig hallunk párbeszédet, hiszen a fiú sem beszél, a rendező pedig nem használ zenét, így minden végletekig letisztult, ami a néző részéről is egyfajta átszellemülést igényel, de ha ez megvan, akkor a film eléri a célját. Ha nincs átszellemülés, az komoly pech.
Bal
német-török filmdráma, 103 perc, 2010
Yusuf első osztályos egy kis török faluban. Mikor apja hosszabb felderítőútra indul, Yusuf úgy érzi, teljesen egyedül maradt. Arany Medve-díjas film.
rendező:
Forgalmazza: Másképp Alapítvány
Bemutató: 2010. október 7.
Bemutató: 2010. október 7.
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek