Groó Diana, a legendás Simó-osztály egyetlen női tagja öt évvel a Csoda Krakkóban után elkészítette második nagyjátékfilmjét. A poétikus road movie főhőse Lali, a tizenkét éves roma kisfiú, aki Szentesről Budapestre indul, hogy átvegye nyereményét,...
...a tűzpiros Vespa robogót. A rendezőnővel a film születéséről, a másságról, egy különleges kisfiúról és még sok egyébről beszélgettünk.
- Mennyire volt nehéz egy olyan személyes ihletésű elsőfilm után, mint a Csoda Krakkóban továbblépni, és témát, illetve formát találni második nagyjátékfilmedhez?
- Nagyon sok filmtervem volt a Csoda Krakkóban után, de valahogy egyik sem akart összejönni. Aztán Szekeres Dénes, a film producere felhívta a figyelmem egy televíziós pályázatra. Szabó Ivánnak volt egy ötlete ifjúsági filmre, amibe beleszerettem, mert nagyon közel állt ahhoz a megközelítéshez, ami számomra mindig is fontos volt. Így indult el a Vespa a megvalósítás útján.
- Sokak szerint a második nagyjátékfilmet nehezebb megcsinálni, mint az elsőt.
- Fel sem merült bennem, hogy felülmúljam a Csoda Krakkóbant, mert annyira más a két film. A Vespával bizonyos szempontból könnyebb dolgom volt, mint az első filmemmel. Sok terhet levesz az alkotó válláról, ha nem a saját történetét meséli el, mert egyfajta távolságból tudja kezelni az anyagát.
- Hogyan született meg a végleges forgatókönyv?
- Az alaptörténet az volt, hogy egy roma kisfiú nyer egy robogót, és felmegy Budapestre. Ivánnal csak nagyon vázlatosan dolgoztuk ki a cselekményt, mert tudtuk, hogy a továbblépéshez meg kell találnunk a főszereplőt, akinek az élete majd beleíródik a filmbe, aki kitölti az üres helyeket. 2007-ben kezdtünk el dolgozni a könyvön, 2008-ban bukkantunk rá Sanyikára, és rá egy évre, 2009 nyarán forgattuk le a filmet.
- Hol találtál rá a főszereplő kisfiúra, és hogyan választottad ki?
- Sanyi a szentesi cigánysoron, a Lavotta utcában lakik. Irtó nagy szerencsénk volt vele, telitalálatnak bizonyult. A válogatáson minden gyerektől megkérdeztem, hogy mit csinálna, ha lenne egy Vespa robogója. Ő azt válaszolta, hogy felültetné rá az anyukáját, és elvinné a világ végére. Ez szó szerint elhangzik a filmben.
- Mennyire épült bele Tóth Sanyi személyisége és élete a filmbe?
- Száz százalékig. Tulajdonképpen rá íródott a könyv. Meg kellett ismernem őt és a környezetét ahhoz, hogy a film hiteles legyen és működjön, hogy a vázlatos történet életre keljen. Sokat jártam hozzá, beszélgettem vele, az anyukájával és a barátaival. Figyeltem őt, hogyan éli a mindennapjait, milyen a viszonya a családjával és a barátaival, mire hogyan reagál. Az apahiány, a telepi élmény, a kalandvágy, a zsugázás és az iskolai versmondás mind-mind olyan momentumok, amiket az ő életéből merítettünk. Minden jelenet a vele megtörtént dolgokból épült fel, amiket belehelyeztünk a fő irányba.
- Hogyan készítetted fel Sanyit a forgatásra?
- Egy olyan gyerekről van szó, aki soha előtte nem tette ki a lábát a Lavotta utcából. Koncepció volt, hogy a szentesi jelenetekkel kezdünk majd, hogy ne kelljen rögtön elszakadnia a saját közegétől, a családjától és a barátaitól. Egy filmforgatás nagy meló, pláne egy amatőr kisfiú számára, akinek önmagát kell hoznia. Tudtam, hogy muszáj egy kicsit beavatnom, mielőtt elkezdjük a munkát, hiszen még életében nem találkozott stábbal. Meg kellett mutatnom neki, mi egy forgatás menete, milyen, amikor felé fordul a kamera, vagy fölé tornyosul egy lámpa, ahogy azt is, hogy itt vannak bizonyos szabályok, a jeleneteknek van egy ívük, és azon belül kell mozogni. 2008 decemberében felhoztam Budapestre, és megcsináltam vele az Eldorádó című kisfilmemet. Műteremben dolgoztunk, nem volt szövege, csak ide-oda kellett lépegetnie, de arra pont jó volt, hogy rutint szerezzen.
- Hogy telt számára a Vespa forgatása?
- Kalandnak fogta fel, de az elején rettenetesen izgult, és persze sokszor fárasztó volt neki. Nagyon érdekes, hogy ahogy telt az idő, úgy ő maga is felnőtt. A forgatás alatt rengeteg akadályba ütköztünk, minden nap változott minden. Egyetlen fix pontunk volt, az ő személye. Azt hiszem, ez mentette meg a filmet.
- Mennyiben változtatta meg az életét a veled való találkozás és a Vespa?
- Természetes, hogy nem engedem el a kezét, a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Rendszeresen beszélünk telefonon, tudom, hol tart a tanulásban, mik a tervei, mi foglalkoztatja éppen. A film által kinyílt neki a világ, megismert bizonyos dolgokat. Szeretném, hogy lássa, mindez nem volt hiábavaló. Nem akartunk celebet csinálni belőle, annál sokkal többre érdemes. Elmagyaráztam neki, hogy attól, mert tehetséges és jól szerepelt a filmben, még nincs felmentve minden alól. Ha nem éri el a minimumot, vagyis a nyolc általánost, akkor nem tudok segíteni neki továbblépni. Azt hiszem, hallgat rám, és ez nagyon jó érzés.
- Sokan roma-filmként közelítenek a Vespához. Mennyire volt célod, hogy Orsós Lali történetén keresztül felvillantsd a cigányság problémáit?
- A Vespa nem roma-film. Egy kisfiúról szól, aki Magyarországon él és történetesen roma. Ez a kisfiú elindul Budapestre, hogy átvegye az őt jogosan megillető nyereményét, de végül a robogó nélkül tér haza megverve, megalázva. A filmben csak egyetlen egyszer cigányoznak, de nem kell ahhoz a megtörtént borzalmakat rekonstruálni, hogy Lali történetében ne vonatkoztassunk a közelmúltban történt tragédiákra. Ha minél több ember jön ki úgy a filmről, hogy bárcsak jól végződne a történet, és a nézők egy gyereknek drukkolnak, elvonatkoztatva származástól, bőrszíntől, vallástól, az szerintem közelebb visz ahhoz, hogy a magyar társadalom elérje a normális hozzáállást.
- Amikor Lali tolja haza a robogót, egy pillanatra egy távcsöves puska célkeresztjében látjuk.
- Direkt kerültük a cigányságra vonatkozó konkrét utalásokat, inkább csak jelzések voltak a filmben, ilyen a célkereszt is. Ez, azt gondolom, önmagáért beszél. Nem csukhatjuk be a szemünket, és nem dőlhetünk hátra, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
- Filmjeidben szinte kivétel nélkül a kisebbségek kérdéseivel foglalkozol. A művészet számodra a társadalmi felelősségvállalás eszköze?
- Nem tudatosan. A filmkészítés számomra arról szól, hogy elmondjam, én hogyan gondolkodom a világról, mit látok benne. Mi tetszik, mi nem, és mi az, amiben szerintem érdemes hinni.
- Ezen a héten kerül moziba a Vespa. Kikhez szeretnéd, hogy mindenképpen eljusson a film?
- Persze nagyon szeretném, ha mindenki, és jó lenne, ha minél több középiskolás is látná. Nagy az oktatás felelőssége abban, hogy a most felnövő generáció miként áll majd azokhoz a kérdésekhez, amiket a Vespa indirekt módon érint. Persze az lenne a jó, ha sokan megnéznék, és úgy jönnének ki a moziból, hogy bárcsak happy end lenne a vége, mert akkor már előrébb vagyunk egy lépéssel...
- Mennyire volt nehéz egy olyan személyes ihletésű elsőfilm után, mint a Csoda Krakkóban továbblépni, és témát, illetve formát találni második nagyjátékfilmedhez?
- Nagyon sok filmtervem volt a Csoda Krakkóban után, de valahogy egyik sem akart összejönni. Aztán Szekeres Dénes, a film producere felhívta a figyelmem egy televíziós pályázatra. Szabó Ivánnak volt egy ötlete ifjúsági filmre, amibe beleszerettem, mert nagyon közel állt ahhoz a megközelítéshez, ami számomra mindig is fontos volt. Így indult el a Vespa a megvalósítás útján.
- Sokak szerint a második nagyjátékfilmet nehezebb megcsinálni, mint az elsőt.
- Fel sem merült bennem, hogy felülmúljam a Csoda Krakkóbant, mert annyira más a két film. A Vespával bizonyos szempontból könnyebb dolgom volt, mint az első filmemmel. Sok terhet levesz az alkotó válláról, ha nem a saját történetét meséli el, mert egyfajta távolságból tudja kezelni az anyagát.
- Hogyan született meg a végleges forgatókönyv?
- Az alaptörténet az volt, hogy egy roma kisfiú nyer egy robogót, és felmegy Budapestre. Ivánnal csak nagyon vázlatosan dolgoztuk ki a cselekményt, mert tudtuk, hogy a továbblépéshez meg kell találnunk a főszereplőt, akinek az élete majd beleíródik a filmbe, aki kitölti az üres helyeket. 2007-ben kezdtünk el dolgozni a könyvön, 2008-ban bukkantunk rá Sanyikára, és rá egy évre, 2009 nyarán forgattuk le a filmet.
- Hol találtál rá a főszereplő kisfiúra, és hogyan választottad ki?
- Sanyi a szentesi cigánysoron, a Lavotta utcában lakik. Irtó nagy szerencsénk volt vele, telitalálatnak bizonyult. A válogatáson minden gyerektől megkérdeztem, hogy mit csinálna, ha lenne egy Vespa robogója. Ő azt válaszolta, hogy felültetné rá az anyukáját, és elvinné a világ végére. Ez szó szerint elhangzik a filmben.
- Mennyire épült bele Tóth Sanyi személyisége és élete a filmbe?
- Száz százalékig. Tulajdonképpen rá íródott a könyv. Meg kellett ismernem őt és a környezetét ahhoz, hogy a film hiteles legyen és működjön, hogy a vázlatos történet életre keljen. Sokat jártam hozzá, beszélgettem vele, az anyukájával és a barátaival. Figyeltem őt, hogyan éli a mindennapjait, milyen a viszonya a családjával és a barátaival, mire hogyan reagál. Az apahiány, a telepi élmény, a kalandvágy, a zsugázás és az iskolai versmondás mind-mind olyan momentumok, amiket az ő életéből merítettünk. Minden jelenet a vele megtörtént dolgokból épült fel, amiket belehelyeztünk a fő irányba.
- Hogyan készítetted fel Sanyit a forgatásra?
- Egy olyan gyerekről van szó, aki soha előtte nem tette ki a lábát a Lavotta utcából. Koncepció volt, hogy a szentesi jelenetekkel kezdünk majd, hogy ne kelljen rögtön elszakadnia a saját közegétől, a családjától és a barátaitól. Egy filmforgatás nagy meló, pláne egy amatőr kisfiú számára, akinek önmagát kell hoznia. Tudtam, hogy muszáj egy kicsit beavatnom, mielőtt elkezdjük a munkát, hiszen még életében nem találkozott stábbal. Meg kellett mutatnom neki, mi egy forgatás menete, milyen, amikor felé fordul a kamera, vagy fölé tornyosul egy lámpa, ahogy azt is, hogy itt vannak bizonyos szabályok, a jeleneteknek van egy ívük, és azon belül kell mozogni. 2008 decemberében felhoztam Budapestre, és megcsináltam vele az Eldorádó című kisfilmemet. Műteremben dolgoztunk, nem volt szövege, csak ide-oda kellett lépegetnie, de arra pont jó volt, hogy rutint szerezzen.
- Hogy telt számára a Vespa forgatása?
- Kalandnak fogta fel, de az elején rettenetesen izgult, és persze sokszor fárasztó volt neki. Nagyon érdekes, hogy ahogy telt az idő, úgy ő maga is felnőtt. A forgatás alatt rengeteg akadályba ütköztünk, minden nap változott minden. Egyetlen fix pontunk volt, az ő személye. Azt hiszem, ez mentette meg a filmet.
- Mennyiben változtatta meg az életét a veled való találkozás és a Vespa?
- Természetes, hogy nem engedem el a kezét, a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Rendszeresen beszélünk telefonon, tudom, hol tart a tanulásban, mik a tervei, mi foglalkoztatja éppen. A film által kinyílt neki a világ, megismert bizonyos dolgokat. Szeretném, hogy lássa, mindez nem volt hiábavaló. Nem akartunk celebet csinálni belőle, annál sokkal többre érdemes. Elmagyaráztam neki, hogy attól, mert tehetséges és jól szerepelt a filmben, még nincs felmentve minden alól. Ha nem éri el a minimumot, vagyis a nyolc általánost, akkor nem tudok segíteni neki továbblépni. Azt hiszem, hallgat rám, és ez nagyon jó érzés.
- Sokan roma-filmként közelítenek a Vespához. Mennyire volt célod, hogy Orsós Lali történetén keresztül felvillantsd a cigányság problémáit?
- A Vespa nem roma-film. Egy kisfiúról szól, aki Magyarországon él és történetesen roma. Ez a kisfiú elindul Budapestre, hogy átvegye az őt jogosan megillető nyereményét, de végül a robogó nélkül tér haza megverve, megalázva. A filmben csak egyetlen egyszer cigányoznak, de nem kell ahhoz a megtörtént borzalmakat rekonstruálni, hogy Lali történetében ne vonatkoztassunk a közelmúltban történt tragédiákra. Ha minél több ember jön ki úgy a filmről, hogy bárcsak jól végződne a történet, és a nézők egy gyereknek drukkolnak, elvonatkoztatva származástól, bőrszíntől, vallástól, az szerintem közelebb visz ahhoz, hogy a magyar társadalom elérje a normális hozzáállást.
- Amikor Lali tolja haza a robogót, egy pillanatra egy távcsöves puska célkeresztjében látjuk.
- Direkt kerültük a cigányságra vonatkozó konkrét utalásokat, inkább csak jelzések voltak a filmben, ilyen a célkereszt is. Ez, azt gondolom, önmagáért beszél. Nem csukhatjuk be a szemünket, és nem dőlhetünk hátra, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
- Filmjeidben szinte kivétel nélkül a kisebbségek kérdéseivel foglalkozol. A művészet számodra a társadalmi felelősségvállalás eszköze?
- Nem tudatosan. A filmkészítés számomra arról szól, hogy elmondjam, én hogyan gondolkodom a világról, mit látok benne. Mi tetszik, mi nem, és mi az, amiben szerintem érdemes hinni.
- Ezen a héten kerül moziba a Vespa. Kikhez szeretnéd, hogy mindenképpen eljusson a film?
- Persze nagyon szeretném, ha mindenki, és jó lenne, ha minél több középiskolás is látná. Nagy az oktatás felelőssége abban, hogy a most felnövő generáció miként áll majd azokhoz a kérdésekhez, amiket a Vespa indirekt módon érint. Persze az lenne a jó, ha sokan megnéznék, és úgy jönnének ki a moziból, hogy bárcsak happy end lenne a vége, mert akkor már előrébb vagyunk egy lépéssel...
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek