A 2008-as Started A Fire korán jött. Értjük ezalatt azt, hogy az észak-angliai Helmsley-ből elszármazott srácok hátsóján még ott volt a tojáshéj. Alig töltötték be a tizennyolcat. Ehhez képest egész kerek kis webes karriert tudhattak már maguk mögött. A New Found Glory és Blink-182 feldolgozásokon edződött tagságért bolondult a MySpace-közönség egy tekintélyes része.
 
A ziccert persze a kiadók sem hagyhatták ki. A saját zséből kihozott You And Me videójának megtekintése és nemkülönben a klip általános sikere után a Vertigo üzletet ajánlott. Ha a kvintettet két szóval akarjuk elintézni, akkor az indie és a pop a megfelelő páros. Akkor is, ha ezek így nem jelentenek semmit, és akkor is, ha ezek akár jót is jelenthetnének. Merthogy - menjünk gyorsan a dolgok elé, és mondjuk ki - a One Night Only sajna nem jó. Sőt átlagosan semmilyen. Dalonként fogyasztható, de két ugyanolyan szám egymás után már megüli a gyomrodat. Tehát tipikus listára szánt műanyaggal van dolgunk, amit gondos producerbácsik grammoztak ki.
 
A megmondói székbe ezúttal nem a The La's, a U2 vagy épp a Travis mágusa, Steve Lillywhite ült, hanem a Suede, a Pulp és a White Lies anyagait nyesegető Ed Buller. A zene továbbra is a Razorlight és a The Killers nyomdokain lépked, persze távolról sem éri el azok színvonalát. Amolyan The Killers lightról van szó, amibe az egészségesnél több patetikus U2 keveredik. A doboscserét követően (Sam Fordot a frontember, George Craig tesója, a Joe Lean and the Jing Jang Jongban is ügyködő James Craig váltotta) felpakolt One Night Only olyan gyermekbetegségekkel küzd, mint unalom, modorosság, túljátszás és az egyéni hang hiánya.
 
Nem arról van szó, hogy az 1990-es születésű fő dalszerző-gitáros-énekesből és társaiból ne lehetne egyszer valami egy messzi-messzi galaxisban, de addig még érni kell. Bíztató jelek persze akadnak, olyanok, mint a lüktető, nem kicsit The Killers-es Say You Don't Want It, vagy a nagyon The Killers-es Forget My Name.