A videoklip a filmművészet és a könnyűzene határmezsgyéjén leledzik, ezért nem is meglepő, ha a kliprendezők néha elkalandoznak a mozi világa felé, és kedvenc jeleneteiket megidézik egy-egy zenekar számára készített videóban. Heti összeállításunkban ezúttal olyan klipek sorakoznak, melyekbe filmes utalásokat csempésztek az alkotók.
Pink: Please Don't Leave Me
Ki ne emlékezne Kathy "Oh, Paul" Bates-re a Tortúra című briliáns filmből, amint a kiszolgáltatott író ágya fölött áll egy méretes kalapáccsal, majd helyrerakja a férfi bokaficamát. És hogy mi köze mindehhez Pink habkönnyű slágerének? Az, hogy az artistának sem utolsó énekesnő a Tortúra jeleneteit értelmezte újra Dave Myers rendező segítségével.
A klip a dal szövegét illusztrálja: az egyedülléttől rettegő Pink meglehetősen agresszív módon láncolja magához partnerét, a szakításba pedig mindketten belerokkannak. A szó szoros értelmében. Az imént említett lábtörő mutatványt itt golfütővel hajtja végre a művésznő, de Kubrick Ragyogásának bájos baltával kopogtatós jelenetére is akad utalás.
Massive Attack: Karmacoma
Jonathan Glazer, minden idők egyik legeredetibb kliprendezője keveset dolgozik, de amikor letesz valamit az asztalra, akkor általában kiakad a popbuzik állkapcsa. A triphopperek ismert dalához készült klip hemzseg a filmtörténeti intertextektől (Ponyvaregény, Hollywoodi lidércnyomás, Radírfej), de a legszembetűnőbb hatás mégis Kubrick Ragyogása, melyet a hosszú folyosók és az ikrek nyomatékosítanak (a klipben azért messze nem olyan félelmetes a két leányzó).
Igazi klausztrofób paranoia négy percben. Glazer következő klipjében is egy Kubrick mesterművel játszadozott el: a Blur The Universal című dalához készült zseniális mozgókép a Mechanikus narancs rajongói számára (is) abszolút kötelező darab.
Queen: Radio Ga Ga
Volt idő, amikor a "Ga Ga" hangsor hallatán nem egy furcsa öltözködésű, kampós orrú, kommersz pop-punk-vadmacska ugrott be azonnal mindenkinek, hanem a Queen ismert slágere. A szám közkedvelt klipjét egy David Mallet nevű ürge rendezte, aki úgy gondolta, hogy a letűnt rádió-hőskort sirató nóta képi illusztrálásához Fritz Lang Metropolis című alapvetését hívja segítségül.
A filmből átemelt képekkel az ember és a technika viszonyát igyekszik bemutatni a rendező, majd hirtelen poszt-apokaliptikus jeleneteket kapunk, hogy lássuk, mi lesz a vége a nagy fejlődősdinek. Közben a zenekar lazán kocsikázik a vetített háttér előtt, maszkulin Mercury megmutatja nekünk, hogy hány az óra, és belenézhetünk a Queen videó-emlékalbumába is, amből leszűrhetjük, mennyit fejlődött a klipművészet az eltelt évek során.
Madonna: Oh Father
Vajon hányan szúrták ki az MTV nézői közül 1990-ben, hogy 'hoppá, Madonna új klipje az Aranypolgár nyitójelenetével kezdődik'? Valószínűleg nem sokan, de nem is ezen kéne csodálkoznunk, hanem azon, hogy mit keres Orson Welles mesterműve Ciccone kisasszony klipjében, és úgy egyáltalán: a Music Television-ön. Ez sem annyira meglepő, ha tudjuk, hogy a rendező a "sötétség hercegének" is becézett David Fincher, aki már kliprendező korában is vonzódott a történetmeséléshez, a noir-os fényképezéshez és a filmes utalásokhoz.
Ebben a klipben mindhárom jellegzetesség megtalálható, de a szőkeség dalához, az Express Yourselfhez rendezett videójában sem csillapodott a direktor - ott néhány jelenetet bevallottan a Metropolis című klasszikus ihletett.
Nas: Street Dreams
A sokat hájpolt direktor, Hype Williams ebben a munkájában is a tipikus hiphopklipes sablonokat csattogtatja: vágyteljes asszonyok, csillogó verdák és sok zseton, a nagy, unalmas átlaghoz képest annyi a különbség, hogy itt Scorsese Casino-jának jelenetei is megidéztetnek. A legmarkánsabb hommage egyértelműen a kocsi felrobbanása, ami annyira meghatotta az alkotókat, hogy rögtön kétszer is bevágták a klipbe - 'ha má’ eccer kifizettük' alapon.
Érdekesség még, hogy Scorsese egyik színésze, Frank Vincent is cameózik az egyik jelenetben, az pedig minden bizonnyal hatalmas megtiszteltetés volt Nas-nak, hogy a klipért cserébe Scorsese betette A tégla című filmje egyik jelenetébe a rapper egyik dalát, a Thief's Theme-et.
Ladyhawke: Dusk Till Down
Az új-zélandi poptündér korábban a Two Lane Blacktop nevű zenekarban játszott, mely Monte Hellman 1971-es kultfilmjéről kapta a nevét. A szóban forgó dal címe hasonlóan egy filmre utal, de az Alkonyattól pirkadatig speciel pont nem idéztetik meg ebben a fantáziadús klipben. Cserébe viszont itt az egész horrorfilm-történelem. Van itt kérem minden, mint a gruppenben: Frederick Krueger, Bőrpofa, a Cápa is felúszik, a végén pedig a jó öreg Sátán is ott ropja a többiekkel a hajnali electropop partyban.
A videó mégis kis költségvetésű, a maszkmesterek fizetését ugyanis úgy sikerült megspórolni, hogy mindenkin csak egy maszk van, valamint az adott horrorkaraktert ábrázoló póló. Jó nem? A végére viszont nem kéne a klisék kliséje, vagyis a "rémálomból ébredtem fel"-fordulat, hiszen úgyis csak poén az egész.
Goodie Mob, OutKast, Cool Breeze: Watch For The Hook Ha nem Scorsese, akkor Tarantino, akihez nyúlni kell, ha a gengszter- és wannabe-gengszter rapperek filmes idézetet szeretnének látni a klipjükben. A new school MC-k természetesen inkább Quentint választották, pontosabban a Kutyaszorítóban című filmet, melynek a nyitó kávézós beszélgetés-jelenetét, majd az ikonikus felvonulást is megidézte a díszes társaság. A hasbalőtt rosszfiú ingén itt vér helyett tintafolt éktelenkedik, és persze a hangárban sem úgy alakulnak a dolgok, mint a filmben. Smashing Pumkins: Tonight, Tonight A zenekar és a klipet jegyző rendezőpáros, Jonathan Dayton és Valerie Faris sokat agyalt a munka megkezdése előtt. Volt olyan ötlet, hogy Busby Berkeley-féle musical lesz a klipből, de végül Georges Méliès Utazás a Holdba című filmjét választották alapul. Az ötlet onnan származik, hogy a Mellon Collie lemezborítója erre a mozi hőskorából származó klasszikusra emlékeztette a direktorokat. A kisfilmet három napig forgatták, és a melót nehezítette, hogy nem messze épp James "merjünk nagyot álmodni" Cameron kezdte el a Titanic forgatását, így alig maradt kéznél néhány kosztüm. A klip látványvilága egészen egyedülálló lett, az égen vicsorgó Hold pedig végig emlékeztet minket arra, hogy az említett film előtt tisztelegnek az alkotók. A fináléban megjelenő hajót is épp ezért keresztelték Méliès-re. Johnny Lion: Capello Brick Road
Végül jöjjön összeállításunk idiótája, Johnny Lion, akinek klipjével remekül lehet demonstrálni, hogy egy mozifilmből átemelt ötlet még nem jelenti azt, hogy maga a klip fantáziadús. Az énekes egy focihimnuszt ad elő, mert ugye az angoloknak focival mindent el lehet adni, még akkor is, ha a válogatottjuk labdába sem rúghat a nemzetközi mezőnyben, és a dalban megénekelt Szent Rooney sem hozta a várt eredményeket a vébén.
És hogy mit keres itt az Óz, a nagy varázsló? Mi sem értjük. Valószínűleg az előadóművész neve miatt (oroszlán, érted, höhö). A biztonság kedvéért azért bepakoltak néhány hosszúcombú, bögyös leányzót is, mert ezzel nem csak az angoloknak, de a világ összes nációjának is el lehet adni bármit.
Ki ne emlékezne Kathy "Oh, Paul" Bates-re a Tortúra című briliáns filmből, amint a kiszolgáltatott író ágya fölött áll egy méretes kalapáccsal, majd helyrerakja a férfi bokaficamát. És hogy mi köze mindehhez Pink habkönnyű slágerének? Az, hogy az artistának sem utolsó énekesnő a Tortúra jeleneteit értelmezte újra Dave Myers rendező segítségével.
A klip a dal szövegét illusztrálja: az egyedülléttől rettegő Pink meglehetősen agresszív módon láncolja magához partnerét, a szakításba pedig mindketten belerokkannak. A szó szoros értelmében. Az imént említett lábtörő mutatványt itt golfütővel hajtja végre a művésznő, de Kubrick Ragyogásának bájos baltával kopogtatós jelenetére is akad utalás.
Massive Attack: Karmacoma
Jonathan Glazer, minden idők egyik legeredetibb kliprendezője keveset dolgozik, de amikor letesz valamit az asztalra, akkor általában kiakad a popbuzik állkapcsa. A triphopperek ismert dalához készült klip hemzseg a filmtörténeti intertextektől (Ponyvaregény, Hollywoodi lidércnyomás, Radírfej), de a legszembetűnőbb hatás mégis Kubrick Ragyogása, melyet a hosszú folyosók és az ikrek nyomatékosítanak (a klipben azért messze nem olyan félelmetes a két leányzó).
Igazi klausztrofób paranoia négy percben. Glazer következő klipjében is egy Kubrick mesterművel játszadozott el: a Blur The Universal című dalához készült zseniális mozgókép a Mechanikus narancs rajongói számára (is) abszolút kötelező darab.
Queen: Radio Ga Ga
Volt idő, amikor a "Ga Ga" hangsor hallatán nem egy furcsa öltözködésű, kampós orrú, kommersz pop-punk-vadmacska ugrott be azonnal mindenkinek, hanem a Queen ismert slágere. A szám közkedvelt klipjét egy David Mallet nevű ürge rendezte, aki úgy gondolta, hogy a letűnt rádió-hőskort sirató nóta képi illusztrálásához Fritz Lang Metropolis című alapvetését hívja segítségül.
A filmből átemelt képekkel az ember és a technika viszonyát igyekszik bemutatni a rendező, majd hirtelen poszt-apokaliptikus jeleneteket kapunk, hogy lássuk, mi lesz a vége a nagy fejlődősdinek. Közben a zenekar lazán kocsikázik a vetített háttér előtt, maszkulin Mercury megmutatja nekünk, hogy hány az óra, és belenézhetünk a Queen videó-emlékalbumába is, amből leszűrhetjük, mennyit fejlődött a klipművészet az eltelt évek során.
Madonna: Oh Father
Vajon hányan szúrták ki az MTV nézői közül 1990-ben, hogy 'hoppá, Madonna új klipje az Aranypolgár nyitójelenetével kezdődik'? Valószínűleg nem sokan, de nem is ezen kéne csodálkoznunk, hanem azon, hogy mit keres Orson Welles mesterműve Ciccone kisasszony klipjében, és úgy egyáltalán: a Music Television-ön. Ez sem annyira meglepő, ha tudjuk, hogy a rendező a "sötétség hercegének" is becézett David Fincher, aki már kliprendező korában is vonzódott a történetmeséléshez, a noir-os fényképezéshez és a filmes utalásokhoz.
Ebben a klipben mindhárom jellegzetesség megtalálható, de a szőkeség dalához, az Express Yourselfhez rendezett videójában sem csillapodott a direktor - ott néhány jelenetet bevallottan a Metropolis című klasszikus ihletett.
Nas: Street Dreams
A sokat hájpolt direktor, Hype Williams ebben a munkájában is a tipikus hiphopklipes sablonokat csattogtatja: vágyteljes asszonyok, csillogó verdák és sok zseton, a nagy, unalmas átlaghoz képest annyi a különbség, hogy itt Scorsese Casino-jának jelenetei is megidéztetnek. A legmarkánsabb hommage egyértelműen a kocsi felrobbanása, ami annyira meghatotta az alkotókat, hogy rögtön kétszer is bevágták a klipbe - 'ha má’ eccer kifizettük' alapon.
Érdekesség még, hogy Scorsese egyik színésze, Frank Vincent is cameózik az egyik jelenetben, az pedig minden bizonnyal hatalmas megtiszteltetés volt Nas-nak, hogy a klipért cserébe Scorsese betette A tégla című filmje egyik jelenetébe a rapper egyik dalát, a Thief's Theme-et.
Ladyhawke: Dusk Till Down
Az új-zélandi poptündér korábban a Two Lane Blacktop nevű zenekarban játszott, mely Monte Hellman 1971-es kultfilmjéről kapta a nevét. A szóban forgó dal címe hasonlóan egy filmre utal, de az Alkonyattól pirkadatig speciel pont nem idéztetik meg ebben a fantáziadús klipben. Cserébe viszont itt az egész horrorfilm-történelem. Van itt kérem minden, mint a gruppenben: Frederick Krueger, Bőrpofa, a Cápa is felúszik, a végén pedig a jó öreg Sátán is ott ropja a többiekkel a hajnali electropop partyban.
A videó mégis kis költségvetésű, a maszkmesterek fizetését ugyanis úgy sikerült megspórolni, hogy mindenkin csak egy maszk van, valamint az adott horrorkaraktert ábrázoló póló. Jó nem? A végére viszont nem kéne a klisék kliséje, vagyis a "rémálomból ébredtem fel"-fordulat, hiszen úgyis csak poén az egész.
Goodie Mob, OutKast, Cool Breeze: Watch For The Hook Ha nem Scorsese, akkor Tarantino, akihez nyúlni kell, ha a gengszter- és wannabe-gengszter rapperek filmes idézetet szeretnének látni a klipjükben. A new school MC-k természetesen inkább Quentint választották, pontosabban a Kutyaszorítóban című filmet, melynek a nyitó kávézós beszélgetés-jelenetét, majd az ikonikus felvonulást is megidézte a díszes társaság. A hasbalőtt rosszfiú ingén itt vér helyett tintafolt éktelenkedik, és persze a hangárban sem úgy alakulnak a dolgok, mint a filmben. Smashing Pumkins: Tonight, Tonight A zenekar és a klipet jegyző rendezőpáros, Jonathan Dayton és Valerie Faris sokat agyalt a munka megkezdése előtt. Volt olyan ötlet, hogy Busby Berkeley-féle musical lesz a klipből, de végül Georges Méliès Utazás a Holdba című filmjét választották alapul. Az ötlet onnan származik, hogy a Mellon Collie lemezborítója erre a mozi hőskorából származó klasszikusra emlékeztette a direktorokat. A kisfilmet három napig forgatták, és a melót nehezítette, hogy nem messze épp James "merjünk nagyot álmodni" Cameron kezdte el a Titanic forgatását, így alig maradt kéznél néhány kosztüm. A klip látványvilága egészen egyedülálló lett, az égen vicsorgó Hold pedig végig emlékeztet minket arra, hogy az említett film előtt tisztelegnek az alkotók. A fináléban megjelenő hajót is épp ezért keresztelték Méliès-re. Johnny Lion: Capello Brick Road
Végül jöjjön összeállításunk idiótája, Johnny Lion, akinek klipjével remekül lehet demonstrálni, hogy egy mozifilmből átemelt ötlet még nem jelenti azt, hogy maga a klip fantáziadús. Az énekes egy focihimnuszt ad elő, mert ugye az angoloknak focival mindent el lehet adni, még akkor is, ha a válogatottjuk labdába sem rúghat a nemzetközi mezőnyben, és a dalban megénekelt Szent Rooney sem hozta a várt eredményeket a vébén.
És hogy mit keres itt az Óz, a nagy varázsló? Mi sem értjük. Valószínűleg az előadóművész neve miatt (oroszlán, érted, höhö). A biztonság kedvéért azért bepakoltak néhány hosszúcombú, bögyös leányzót is, mert ezzel nem csak az angoloknak, de a világ összes nációjának is el lehet adni bármit.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek