A duplapisztolyos keménység, a motoros bikafuttatás és a tengerparti romantika képeihez John Powell írt zenét, aki korábban olyan filmeknél cselekedett hasonlóképp, mint az Alfie vagy a Bourne-ultimátum. A nagyzenekar vonósai és fúvósai itt is találkoznak a dob- és ritmusfeladatokat többnyire ügyesen ellátó elektronikával.
A változatos helyszíneken zajló cselekmények és a kötelező románc- ill. akciójelenetek közötti ugrálás miatt a zene is gyakran vált a merengő vonósokról a géppel hegesztett dobokra, a napos sugárutakon ténfergő harmonikáról a veszett fúvósokra.
Powell szerződése szerint a trópusi homokpadokon fetrengéstől utasszállító repülögépen történő ökölharcon keresztül az emberközelben becsapódó rakétákig kellett, hogy hangszerekkel töltse meg az egyébként üres háttereket, és ezt a titkosügynök-szerepet játszó Cruise karakterének ti-tok-za-tos-sá-gá-val kombinálva alkudta ki a Knight And Day - bravúros szójátékkal operáló filmjének - zenei világát. Vágtázó perkások és a felvételek között izomlázzal küzdő vonósok határozzák meg az összképet. A gyorsabb, akcióval telítettebb részek közé ékelődnek be olyan elemek, mint a tangóharmonika, esetenként az akusztikus gitár és a cajón, melyek általában inkább a nagytotálban tálalt tájképek és az egyre lángolóbb szerelem képeit hivatottak dúsítani.
A Knight And Day filmként természetesen nem több egy hollywoodi rutinmunkánál, akárcsak Powell filmzenéje, mely a különböző jelenetekkel összekarolva az ismerős moziélmény megteremtésére gyúr, egyébként szerethető módon, de nem túllépve az "egyszer meg lehet nézni/hallgatni"” kategória vaskos keretein.
A változatos helyszíneken zajló cselekmények és a kötelező románc- ill. akciójelenetek közötti ugrálás miatt a zene is gyakran vált a merengő vonósokról a géppel hegesztett dobokra, a napos sugárutakon ténfergő harmonikáról a veszett fúvósokra.
Powell szerződése szerint a trópusi homokpadokon fetrengéstől utasszállító repülögépen történő ökölharcon keresztül az emberközelben becsapódó rakétákig kellett, hogy hangszerekkel töltse meg az egyébként üres háttereket, és ezt a titkosügynök-szerepet játszó Cruise karakterének ti-tok-za-tos-sá-gá-val kombinálva alkudta ki a Knight And Day - bravúros szójátékkal operáló filmjének - zenei világát. Vágtázó perkások és a felvételek között izomlázzal küzdő vonósok határozzák meg az összképet. A gyorsabb, akcióval telítettebb részek közé ékelődnek be olyan elemek, mint a tangóharmonika, esetenként az akusztikus gitár és a cajón, melyek általában inkább a nagytotálban tálalt tájképek és az egyre lángolóbb szerelem képeit hivatottak dúsítani.
A Knight And Day filmként természetesen nem több egy hollywoodi rutinmunkánál, akárcsak Powell filmzenéje, mely a különböző jelenetekkel összekarolva az ismerős moziélmény megteremtésére gyúr, egyébként szerethető módon, de nem túllépve az "egyszer meg lehet nézni/hallgatni"” kategória vaskos keretein.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek