Erre vártál immár egy éve, vagyis erre vársz minden évben. Válság ide vagy oda, megvan a lé, bepakolva a túléléséi szett, a szervezet felkészítve a végkimerülésre és a kulturált szórakozásra, minden együtt van tehát az év össznépi 168 órájához. Az alábbiakban nagy vonalakban vázoljuk a Nagyszínpad főműsoridős napi kínálatát.
Kispál és a Borz: Ha az életben
A Holdfényexpressz legfőbb slágerének klipjében Lovasi egy tévével ténferegve meditál a világvégén, miközben már rég tudjuk, hogy a végén úgyis mindenki összeáll majd egy képpé. Az utolsó napot pedig úgyis közvetíti a tévé, úgyhogy nem maradunk le semmiről. A vég egyébként is a kertek alatt ólálkodik. Lovasiék szögre akasztják a hangszereket. Legalábbis így együtt nem annyira csinálják többet a show-t. A szezonzáró Kispi koncert nemcsak azoknak kötelező, akik szerint jó, hogy elmúltak a hatvanas évek, hanem azok számára is, akik megélték a kilencveneseket.
Cseh Tamás: Budapest
Tavaly elment egy balladás barát. Cseh Tamás többet tudott a hetvenes évekről, mint a Kádár-rendszer teljes besúgóhálózata. Töviről hegyire ismerte a kulisszák mögötti világot. Szerzőtársával, Bereményi Gézával úgy festették le a valóságot, hogy annak minden részlete a helyén volt. Senki nem volt képes úgy beszélni a szerelmekről, a félrelépésekről, a politikáról, a művészetről, a férfiakról, a nőkről, a hetvenes évekről és Budapestről, mint Cseh Tamás. Persze ez nem egy klip, merthogy neki nem kellettek klipek. Ő a szemével beszélt, a gesztusaival, az arcjátékával és a mindig máshova helyezett hangsúlyaival.
Madness: Our House
Kedvenc dilinyósaink 1982-ben épp a csúcson voltak, a The Rise And Fall mégis paranoiásabb, borongósabb lett, mint a korábbi albumok. A lemez legnagyobb slágere az Our House volt, mely a tengerentúlon még a Top10-be is befért. Tipikus madness-i görbetükör az ifjonti ábrándokról, na meg az őket kioltó szép, szürke hétköznapokról. Figyelem! Nem az ejtőernyős mama zuhanása és a gőzfürdős közjáték a legviccesebb rész, sokkal inkább az 1:50-nél kezdődő "így játsztok ti"-fejezet. Totózd ki, hogy kiket parodizálnak. Egy biztos: ahány ház, annyi szopás.
Faithless: Mass Destruction
Tízezeregynéhány éve háborúskodunk. A puszta ököltől eljutottunk a tömegpusztító fegyverekig. A Faithless a rasszizmusról, a nyomorról és a globalizációról papol. Maxi Jazz szavát nem hallani a falakon túl. Hogy ezek a falak megvédenek vagy elszigetelnek-e, régóta kérdés. A Legyek urának alapgondolata beigazolódott. Az ember eredendően veszélyes. A gyermekek közti erőszak ábrázolása először döbbenetet kelt, majd értetlenséget, végül közönyt. Belátjuk, az egyedi túlélésért folytatott harc, mely végül véres konfliktusokhoz vezet, génjeinkbe van kódolva. A megtorlás elkerülhetetlen, de nincs végzet, csak ha bevégzed.
30 Seconds to Mars: Kings and Queens
Jared Leto és zenekara a napfelkelte fényében fürdik. Aztán belecsapnak. Sokan bringáznak, aztán még többen bringáznak, aztán összejön a kritikus tömeg, és így bringáznak. Kitartóan, hosszan, feltehetőleg Los Angeles sztrádáin. Aztán néha látjuk Leto-t, ahogy énekel. De a lényeg, hogy mindenki bringázik. Aztán az egyik bringás balesetet szenved. De felkel, és tovább teker. Végül pedig az összes bringás kiteker az óceán partjára, merthogy végül is királyok vagyunk, meg királynők. Happy end! (Van két giccs is: 1. virágos Molotov koktél, 2. fehér ló.) Ettől még lehet rajongani persze.
Iron Maiden: The Number Of The Beast
Tipikus koncertvideó (közönség nélkül) a brit heavy metal második hullámának idejéből, konkrétan 1982-ből. A lábak nagyterpeszben, a kezek ökölben, az arcél szigorú, a tornacsukák magasszárúak, a csuklószorító pedig szegecselt. A riffek hasítanak, megy a galopp ezerrel, miközben Dickinson mester a Fenevad eljövetelével riogat. Egy perc harmincnál hangzik el a brit hevay metal legemblematikusabb sikolya-ordítása, később pedig felvonul a gonosz, több alakban is. Egy farkasember, egy krampusz, egy dinó, a Minotaurusz és egy alakváltó táncosnő hivatottak ijesztgetni minket. Végül Eddie baba is megmutatja magát.
Muse: Uprising
Nem elég a paránk, Matt Bellamy még tovább paráztat minket. Szerinte épp ideje, hogy öntudatra ébredjünk, és kivágjuk magunkat ebből a globális hazugsághálóból. A Muse egy erősen IFA-alkatú játékteherautó platóján menekül ki a valóságot szimbolizáló Játékországból. Közben persze körülöttük ég, robban minden, nagy a csinnadratta. A klip különben egy az egyben hajaz Spielberg Világok harca című mozijára. Így nem meglepő, hogy végül morcos teddymacik képében előbújnak a föld alól a tripodok is, de csúnya végük lesz.
A Holdfényexpressz legfőbb slágerének klipjében Lovasi egy tévével ténferegve meditál a világvégén, miközben már rég tudjuk, hogy a végén úgyis mindenki összeáll majd egy képpé. Az utolsó napot pedig úgyis közvetíti a tévé, úgyhogy nem maradunk le semmiről. A vég egyébként is a kertek alatt ólálkodik. Lovasiék szögre akasztják a hangszereket. Legalábbis így együtt nem annyira csinálják többet a show-t. A szezonzáró Kispi koncert nemcsak azoknak kötelező, akik szerint jó, hogy elmúltak a hatvanas évek, hanem azok számára is, akik megélték a kilencveneseket.
Cseh Tamás: Budapest
Tavaly elment egy balladás barát. Cseh Tamás többet tudott a hetvenes évekről, mint a Kádár-rendszer teljes besúgóhálózata. Töviről hegyire ismerte a kulisszák mögötti világot. Szerzőtársával, Bereményi Gézával úgy festették le a valóságot, hogy annak minden részlete a helyén volt. Senki nem volt képes úgy beszélni a szerelmekről, a félrelépésekről, a politikáról, a művészetről, a férfiakról, a nőkről, a hetvenes évekről és Budapestről, mint Cseh Tamás. Persze ez nem egy klip, merthogy neki nem kellettek klipek. Ő a szemével beszélt, a gesztusaival, az arcjátékával és a mindig máshova helyezett hangsúlyaival.
Madness: Our House
Kedvenc dilinyósaink 1982-ben épp a csúcson voltak, a The Rise And Fall mégis paranoiásabb, borongósabb lett, mint a korábbi albumok. A lemez legnagyobb slágere az Our House volt, mely a tengerentúlon még a Top10-be is befért. Tipikus madness-i görbetükör az ifjonti ábrándokról, na meg az őket kioltó szép, szürke hétköznapokról. Figyelem! Nem az ejtőernyős mama zuhanása és a gőzfürdős közjáték a legviccesebb rész, sokkal inkább az 1:50-nél kezdődő "így játsztok ti"-fejezet. Totózd ki, hogy kiket parodizálnak. Egy biztos: ahány ház, annyi szopás.
Faithless: Mass Destruction
Tízezeregynéhány éve háborúskodunk. A puszta ököltől eljutottunk a tömegpusztító fegyverekig. A Faithless a rasszizmusról, a nyomorról és a globalizációról papol. Maxi Jazz szavát nem hallani a falakon túl. Hogy ezek a falak megvédenek vagy elszigetelnek-e, régóta kérdés. A Legyek urának alapgondolata beigazolódott. Az ember eredendően veszélyes. A gyermekek közti erőszak ábrázolása először döbbenetet kelt, majd értetlenséget, végül közönyt. Belátjuk, az egyedi túlélésért folytatott harc, mely végül véres konfliktusokhoz vezet, génjeinkbe van kódolva. A megtorlás elkerülhetetlen, de nincs végzet, csak ha bevégzed.
30 Seconds to Mars: Kings and Queens
Jared Leto és zenekara a napfelkelte fényében fürdik. Aztán belecsapnak. Sokan bringáznak, aztán még többen bringáznak, aztán összejön a kritikus tömeg, és így bringáznak. Kitartóan, hosszan, feltehetőleg Los Angeles sztrádáin. Aztán néha látjuk Leto-t, ahogy énekel. De a lényeg, hogy mindenki bringázik. Aztán az egyik bringás balesetet szenved. De felkel, és tovább teker. Végül pedig az összes bringás kiteker az óceán partjára, merthogy végül is királyok vagyunk, meg királynők. Happy end! (Van két giccs is: 1. virágos Molotov koktél, 2. fehér ló.) Ettől még lehet rajongani persze.
Iron Maiden: The Number Of The Beast
Tipikus koncertvideó (közönség nélkül) a brit heavy metal második hullámának idejéből, konkrétan 1982-ből. A lábak nagyterpeszben, a kezek ökölben, az arcél szigorú, a tornacsukák magasszárúak, a csuklószorító pedig szegecselt. A riffek hasítanak, megy a galopp ezerrel, miközben Dickinson mester a Fenevad eljövetelével riogat. Egy perc harmincnál hangzik el a brit hevay metal legemblematikusabb sikolya-ordítása, később pedig felvonul a gonosz, több alakban is. Egy farkasember, egy krampusz, egy dinó, a Minotaurusz és egy alakváltó táncosnő hivatottak ijesztgetni minket. Végül Eddie baba is megmutatja magát.
Muse: Uprising
Nem elég a paránk, Matt Bellamy még tovább paráztat minket. Szerinte épp ideje, hogy öntudatra ébredjünk, és kivágjuk magunkat ebből a globális hazugsághálóból. A Muse egy erősen IFA-alkatú játékteherautó platóján menekül ki a valóságot szimbolizáló Játékországból. Közben persze körülöttük ég, robban minden, nagy a csinnadratta. A klip különben egy az egyben hajaz Spielberg Világok harca című mozijára. Így nem meglepő, hogy végül morcos teddymacik képében előbújnak a föld alól a tripodok is, de csúnya végük lesz.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek