Bár a New York-i diszkó és punk funk története jóval több, mint hét évre nyúlik vissza, az előző évtizedben viszonylag kevés ilyen muzsikába futottunk bele. A 2000-es évek elején aztán elkezdődött valami, ami azóta is tart. James Murphy összeállt Pat Mahoney-val, együttest és kiadót (DFA) alapítottak, melynek következtében elindult az új évtized egyik sikertörténete. A formáció kiválóan vegyítette a régi punk funk zenék mocskos hangulatát diszkó elemekkel, újraértelmezve egy régi, de létrehozva egy újszerű stílust.
 
Az undergroundból szép lassan mainstream lett (ehhez persze olyan slágerek is kellettek, mint a Losing My Edge, a Tribulations vagy a Metro Area Orange Alertjének DFA remixe), James Murphy pedig lemezeivel az új évezred egyik legfelkapottabb amerikai, modern tánczenei producerévé nőtte ki magát.
 
Az LCD Soundsystem albumoknak van egy jellegzetességük: célszerű sokszor meghallgatni őket, mielőtt verdiktet mondanánk róluk, mert soha nem mutatják meg elsőre az erejüket. Így cselekedtünk anno debütáló nagylemezükkel, valamint a 2007-es Sound Of Silverrel is, és milyen jól tettük, hiszen mindkettőről kiderült, hogy elképesztően jó alkotások. Sajnos azonban bármennyire is próbáltuk megszeretni az új lemezt, a sokadik hallgatás után csak a szomorú felismerés jött: a This Is Happening nem egy igazán jó album. Vagy legalábbis nem kiemelkedő, mint az eddigiek. Nehéz megállapítani, hogy a műfaj veszített a frissességéből, esetleg Murphy a kreativitásából, vagy egyszerűen csak a számok nem olyan ütősek, de a harmadik egész estés LCD lemez jelentőségében eltörpül az előzőek mellett.
 
Pedig az első két szám után azt hittük, hogy Murphy megint megcsinálta a tutit. A Dance Yrself Clean úgy robban be a harmadik perc közepén, hogy azt sem tudjuk, fiúk vagyunk-e vagy lányok, míg a Drunk Girls egy tipikus, Murphy-s ereszdelahajam punkhimnusz. Az All I Want távolabb visz minket a modern tánczenétől, és kásás riffek kaotikus mezején kötünk ki, ám a visszatérés felemelő: a You Wanted A Hit szexi énektémájával és csillogó, fülbemászó szintijeivel egyértelműen a lemez csúcspontja.
 
A Pow Pow a Blues Explosion Mars Arizona című számának DFA remixét juttatja eszünkbe, amely alighanem a jenki egyik legnagyobb pillanata volt, ám a zárás sajnos elmarad az előző albumétól - a Home a New York I Love You közelébe se ér.
 
A This Is Happening harmadik albumnak tökéletesen megfelel, ám sajnos jóval kevesebb maradadó élményt okoz, mint elődjei, ráadásul hiányzik belőle az összeszedettség, az átütő erő, a számok pedig valahogy képtelenek összeállni egy egésszé.