Van köztük ciki és kult-klasszik, ettől függetlenül a rakkenroll legjobb éve volt ez, legalább is 1967 óta. Azt meg külön sajnáljuk, hogy Prince Get Offját csak az eredeti videó nélkül lehet elérni a youtube-on (pff...), mert nagyban hozzájárult nemi érésünkhöz.
 
Nirvana: Smells Like Teen Spirit
 

 
Decens lányok, decens fiúk meg egy porszagú tornaterem. Aztán a zsíroshajú bepenget négy akkordot, a mezítlábas hórihorgas csatlakozik, a hosszúhajú rocker dobos is belép. Ezzel elkezdődnek, de véget is érnek a kilencvenes évek. A csávók és a pompomlányok megőrülnek. Pogó indul. Kiderül, hogy ingben is lehet hedbengelni. Másnap a tornateremben a másodikbés fiúk egy az egyben adják le a klipet.

Bryan Adams: (Everything I Do) I Do It For You


 
A tolvajok hercege, Kevin Costner a zord, négyszögletű kerekerőben bolyong, miközben minden idők legreszelősebb torkú látványrockere negédes melódiát zengedez. Baromi nagy líra van itt, zongorával, lódenkabáttal, farmerdzsekivel, beszűrődő napfénnyel és becsapódó nyílveszőkkel. Az embernek meghasad a szíve. A jóízléstől pontosan 2:50-nél búcsúzunk el, amikor belép a nyekergő, tremolós gitárszóló, és húrjait pengető emberünk haját úgy lobogtatja a szélgép, mint Lukács Laciét még soha.
 
Guns N' Roses: You Could Be Mine
 

 
Élő szövet a belső fémvázon. A governator napszemüvegben bulizik, vagy inkább keres és talál. Slash cilinderben. A színpadon ott vonaglik, fut és pörög az egyetlen ember, akinek jól állt a tökben szorító biciklisgatya, a neccpoló, a fejpánt és a farmerdzseki kombinációja. Axl huszonöt és fél kilóval ezelőtt még az emberiség vezetője volt. A vége azért vicces, még ha az ítélet napja nem is jött el. Hasta la vista, baby!
 
Simply Red: Stars


 
A vörös loboncos St. Martin-imitátor a lemenő nap fényében, csillagok övében bolyong. Van sivatag meg kvázi-smacizás, selyemruhán átvillanó cicibimbó, meg egy lehetetlen, poncsószerű gúnya, ami úgy áll az égkékszemű művészen, mint tehénen a pisztolytáska. A csaj egyébként jó, a szám meg olyan, amilyen, mindesetre szétjátszották anno.
 
Red Hot Chili Peppers: Give It Away
 

 
Minden idők legjobb funkrock száma. Izmos, energikus sivatagi show. Figyelem, nem mindenkinek áll jól a metálfény, főleg nem a bőrön, szóval ne fújd szét magad neolux-szal! Anthony Kiedis-nek, Flea-nek, John Frusciante-nak és Chad Smith-nek viszont jól állt. Azt meg tényleg ki merné bevállalni Anthony-n és az egykori Magyar Gárda üdvöskéjén kívül, hogy a lába között elhelyezett kamerával alulról felfelé fotózzák?
 
Metallica: Enter Sandman
 

 
Ne elaludj el. Igaz, a stroboszkóp villódzásától nem is tudsz. Ha mégis elalszol, egy nagyon dühös, hosszúhajú emberrel találod szemben magad, meg egy gyűrött arcú kopasszal. Az előbbi a Metallica tagja, az utóbbi szimplán csak ellenszenves. Ha felébredsz, akkor sem jársz jobban, egy kamion aprítja miszlikekre az ágyad. Jó reggelt kívánok.
 
Spin Doctors: Two Princess
 

 
A New York-i négyes a Red Hot Chili Peppers-t nyúlta, volt is egy darab emlékezetes számuk. Ez itt. Azt hittük, lesz belőlük valami, de elmosták saját magukat. Ez a fekete-fehérből színesbe váltó videó mindenesetre megmaradt. Bár valszeg csak a visszafelé dobált őszi falevelek és az énekes hülye sapesza miatt. Az egyik gitáros nem Gary Moore, a másik pedig nem Stevie Wonder.
 
Queen: The Show Must Go On
 

 
Merkúr már nem volt önmaga, mert a rossznyelvek szerint egy időben mindenkié volt. Mi azonban nem ülünk fel a pletykáknak. Tény: beteg volt. AIDS-beteg. Freddie Mercury november 24-én távozott el. A dalhoz már nem készülhetett valódi klip. Késő volt. Ezért az összeollózott montázs. "But my smile still stays on". A show azóta sem ért véget - legnagyobb bánatunkra.
 
R.E.M.: Losing My Religion
 

 
Az istenek a fejükre estek. Az amcsi kollégiumok egykori kedvenc zenekara pedig isteni státuszba emelkedett. Prométheusz máját már nem a keselyű piszkálja. Szárnyainkat letépték, testünk, lelkünk a földön maradt. A halál mégsem csinált belőlünk angyalokat. Mike Stipe táncát ezer meg ezer "alternatív fiatal" utánozta.
 
Genesis: I Can't Dance
 

 
Önirónia egy dinoszaurusztól. Azóta sem láttunk ilyet, pedig egyre többeknek lenne gyónnivalójuk. Collins vicces, vagy inkább röhejes - ez ízlés és beállítottság kérdése. Mindenesetre az, hogy a robottáncos, farmerreklámokra hajazó videóba beleapplikálódot egy a klipkészítés metódusát bemutató film, eredetinek tűnő, de annyira mégsem eredeti ötlet. A Jacko-paródia viszont telitalálat - volt akkor.
 
Michael Jackson: Black Or White
 

 
Túl a Thriller és a Bad világrengető sikerein, Michael Jackson egy klipbe sűrítette az egész világot. Macaulay Culkin egymillió wattal kínálja meg őseit, a papa pedig elszáll, mint ET. A Pop Királya afrikai őslakosok, indiai táncosnők, apacsok, sziúk, ruszki muzsikok, lángcsóvák és a világ hét csodája között szónokol náthás egérhangján. Culkin gettóreppje kacagtató, pedó a hangulat. Végül annyi arc olvad egymásba, ahány arca az ezer plasztikán átesett, se fekete, se fehér néhai Királynak sem volt. Egyébként ez a trükk akkor még forradalminak számított.
 
Pearl Jam: Jeremy
 

 
A tehetetlen düh, a kín, a keserv, az elnyomás, a belső békétlenség, a kiszolgáltatottság, a meg nem értettség még soha nem tombolt ilyen visszafogottan, mégis kitörően, mint ebben a klipben. Eddie Vedder szenved és narrál. Történetet mesél, egy senki által meg nem értett emberről. Jeremy saját tudatalattijának erdejében bolyong. Aztán dönt, és belép az osztályterembe...
 
U2: Fly
 

 
És Bono felvette a napszemüveget, és azóta le sem vette. A Berlinben rögzített Achtung Baby-vel a U2 arculatot váltott, a nép gyermekeiből népük vezetőivé avanzsáltak. Új Messiások lettek. Bono kvázi egyházat alapított. Egyesek szerint Istenét, mások szerint Macphisto-ét. Mindenesetre kultúrák emelkednek és buknak el - azóta is.
 
Rod Stewart: Rhythm Of My Heart
 

 
Hogy ez a skótdudás szörnyűség hogy és miképp keveredhetett fel a listákra, máig titok. A Thomas Anders-be oltott Bundesliga-frizurát viselő, karcos gégéjű előadó világoskék farmerénél és macsó bőrdzsekijénél már csak az cikibb, ahogy ököllel üti a mellkasát - nagy őszinteségében nyilván. Az összképen a töritablós családi arcképcsarnok sem javít sokat.
 
Massive Attack: Unfinished Sympathy
 

 
Shara Nelson feltehetőleg Bristol utcáit rója. Hétköznapi hősök jönnek, mennek, hétköznapi örömökkel, bánatokkal. Kirakatok előtt vezet az út. Bámészkodók, nemtörődöm alakok, szerelmesek és faképnél hagyottak nyüzsögnek. Ilyen az élet. A Massive Attack fűből és füstből párolt le egy olyan világot, mely csak azoknak otthonos, akiket már legalább egyszer meggyötört az élet.
 
Nem teljes a lista? Tedd hozzá a magadét - kommentelj!